1 "Mano akys viską matė, ausys girdėjo ir suprato.
2 Kiek jūs žinote, tiek ir aš žinau, aš nesu menkesnis už jus.
3 Norėčiau kalbėti su Visagaliu ir ginčytis su Dievu.
4 Jūs esate melo kalviai, niekam tikę gydytojai.
5 Jei jūs tylėtumėte, tuo parodytumėte savo išmintį.
6 Pasiklausykite mano svarstymų, įsidėmėkite mano kalbą.
7 Ar kalbėsite nedorai už Dievą ir sakysite melą už Jį?
8 Ar, būdami šališki, norite Dievą ginti?
9 Ar bus gerai, kai Jis jus ištirs? Ar pasijuoksite iš Dievo kaip iš žmogaus?
10 Jis jus tikrai sudraus, jei būsite užslėpę šališkumą.
11 Ar Jo didybė jūsų negąsdins? Ar Jo baimė neapims jūsų?
12 Jūsų kalbos tarsi pelenai, o jūsų kūnai kaip molis.
13 Nutilkite ir leiskite man kalbėti, kas man bebūtų.
14 Kam aš draskau dantimis savo kūną ir nešioju savo sielą savo rankose?
15 Jei Jis mane ir nužudys, aš Juo pasitikėsiu ir išlaikysiu savo kelius Jo akivaizdoje.
16 Jis bus mano išgelbėjimas, nes veidmainis nepasirodys Dievo akivaizdoje.
17 Atidžiai klausykite mano kalbos ir savo ausimis išgirskite mano pasiteisinimą.
18 Štai aš iškėliau savo bylą, nes žinau, kad būsiu išteisintas.
19 Kas galėtų mane kaltinti? Jei aš nutilčiau, atiduočiau savo dvasią.
20 Nedaryk man dviejų dalykų, tada nesislėpsiu nuo Tavęs:
21 atitrauk nuo manęs savo ranką ir negąsdink manęs.
22 Tada Tu šauksi, ir aš atsiliepsiu; arba leisk man kalbėti ir atsakyk man.
23 Kiek nusikaltimų ir nuodėmių padariau? Parodyk man mano kaltes ir nuodėmes.
24 Kodėl slepi savo veidą ir mane laikai priešu?
25 Kodėl rodai savo jėgą prieš vėjo blaškomą lapą ir persekioji sausą šiaudą?
26 Tu rašai prieš mane karčius dalykus ir baudi už jaunystės nuodėmes;
27 Tu įtveri mano kojas į šiekštą ir seki visus mano žingsnius ir takus.
28 Esu sunaikintas kaip puvėsis, kaip drabužis, suėstas kandžių".
1 Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
2 A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
3 Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten elõtt kivánom védeni ügyemet.
4 Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
5 Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
6 Halljátok meg, kérlek, az én feddõzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
7 Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és õ érette szóltok-é csalárdságot?
8 Az õ személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
9 Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é õt, a mint megcsalható az ember?
10 Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
11 Az õ fensége nem rettent-é meg titeket, a tõle való félelem nem száll-é rátok?
12 A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
13 Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
15 Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni elõtte!
16 Sõt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
17 Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
18 Ímé, elõterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
19 Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
20 Csak kettõt ne cselekedj velem, szined elõl akkor nem rejtõzöm el.
21 Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
22 Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
23 Mennyi bûnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
24 Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
25 A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
26 Hogy ily [sok] keserûséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
27 Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
28 Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.