1 Šuachas Bildadas atsakydamas tarė:
2 "Ar ilgai jūs dar taip kalbėsite? Nutilkite ir leiskite mums kalbėti.
3 Kodėl mes laikomi gyvuliais ir neišmanėliais?
4 Tu plėšai save pykčiu. Ar dėl tavęs žemė taps tuščia ir uolos pajudės iš savo vietos?
5 Nedorėlio šviesa užges ir jo liepsnos kibirkštis nebešvies.
6 Jo palapinėje bus tamsu ir jo žiburys užges su juo.
7 Jo buvę tvirti žingsniai sutrumpės, jo paties sumanymas jį parblokš.
8 Jo kojos įkliuvusios į tinklą, jis eina uždengta duobe.
9 Jo kulnis pateks į spąstus, ir jis paklius plėšikui.
10 Kilpa padėta jam ant žemės, spąstai ant tako.
11 Pavojai gąsdins jį iš visų pusių ir nuvarys jį nuo kojų.
12 Jo jėgos išseks nuo bado, žlugimas pasiruošęs prie jo šono.
13 Jo odą suės ligos, mirties pirmagimis prarys jo jėgą.
14 Jo pasitikėjimas bus išrautas iš jo palapinės ir nuves jį pas siaubų karalių.
15 Tai gyvens jo palapinėje, nes ji nebepriklauso jam, jo buveinė bus apibarstyta siera.
16 Jo šaknys nudžius žemėje, o šakos bus nukirstos viršuje.
17 Jo atsiminimas dings krašte ir jo vardas nebus minimas gatvėje.
18 Jis bus išvytas iš šviesos į tamsą ir išvarytas iš pasaulio.
19 Palikuonių jis nepaliks tautoje ir niekas nepasiliks jo buveinėje.
20 Po jo atėję stebėsis jo diena ir prieš jį buvę bus išgąsdinti.
21 Tikrai tokia yra nedorėlio buveinė ir vieta to, kuris nepažįsta Dievo".
1 Felele pedig a sukhi Bildád, és monda:
2 Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg [a dolgot], azután szóljunk.
3 Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben?
4 Te éretted, a ki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kõszikla helyérõl?
5 Sõt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az õ tüzöknek szikrája.
6 A világosság elsötétedik az õ sátorában, szövétneke kialszik felette.
7 Erõs léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg õt.
8 Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár.
9 A sarka tõrbe akad, és kelepcze fogja meg õt.
10 Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az õ [szokott] ösvényén.
11 Mindenfelõl félelmek rettentik õt, és üldözik õt léptennyomon.
12 Éhség emészti fel az õ erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett.
13 Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje.
14 Eltünik sátorából az õ bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik õ.
15 Az lakik sátorában, a ki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak.
16 Alant elszáradnak gyökerei, és felülrõl levágatik az ága.
17 Emlékezete elvész a földrõl, még az utczákon sem marad fel a neve.
18 A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségérõl elüldözik õt.
19 Sem fia, sem unokája nem lesz az õ népében, és semmi maradéka az õ tanyáján.
20 Az õ pusztulásától megborzadnak, a kik következnek és rettegés fogja el a most élõ embereket.
21 Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, a ki nem tiszteli Istent.