1 Jobas atsakydamas tarė:
2 "Mano skundas dar ir šiandien kartus; mano kentėjimai didesni už mano vaitojimą.
3 O kad žinočiau, kur Jį rasti, ir galėčiau ateiti prie Jo sosto!
4 Jam pateikčiau savo bylą ir savo burną pripildyčiau įrodymų.
5 Tada išgirsčiau, ką Jis man atsakytų, ir suprasčiau, ką man kalbėtų.
6 Ar Jis priešintųsi man savo galinga jėga? Ne! Jis pažvelgtų į mane.
7 Teisusis galėtų aiškintis su Juo, taip aš būčiau išlaisvintas amžiams nuo savo teisėjo.
8 Jei einu pirmyn, ten Jo nėra, o jei atgal, Jo nerandu.
9 Jei Jis yra kairėje, aš Jo nematau, o jei pasislėpęs dešinėje, Jo nepastebiu.
10 Bet Jis žino mano kelią; jei Jis mane ištirtų, būčiau kaip auksas.
11 Ėjau Jo pėdomis, iš Jo kelio neiškrypau.
12 Nuo Jo įsakymų nepasitraukiau, Jo burnos žodžius vertinau labiau negu būtiną maistą.
13 Jis vienintelis, kas gali Jį pakeisti? Ko Jo siela geidžia, tą Jis padaro.
14 Jis įvykdys, kas man skirta; daug panašių dalykų Jis turi.
15 Todėl man baugu Jo akivaizdoje; apie tai galvodamas, bijau Jo.
16 Dievas susilpnina mano širdį; Visagalis gąsdina mane.
17 Aš nepražuvau prieš tamsą, Jis nepaslėpė tamsybės nuo mano veido".
1 Felele pedig Jób, és monda:
2 Még most is keserû az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.
3 Oh ha tudnám, hogy megtalálom õt, elmennék szinte az õ székéig.
4 Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentõ erõsségekkel.
5 Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.
6 Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!
7 Ott egy igaz perelne õ vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!
8 Ámde kelet felé megyek és nincsen õ, nyugot felé és nem veszem õt észre.
9 Bal kéz felõl cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felõl rejtõzködik és nem láthatom.
10 De õ jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.
11 Lábam az õ nyomdokát követte; utát megõriztem és nem hajoltam el.
12 Az õ ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.
13 Õ azonban [megmarad] egy mellett. Kicsoda téríthetné el õt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.
14 Bizony végbe viszi, a mi felõlem elrendeltetett, és ilyen még sok van õ nála.
15 Azért rettegek az õ színe elõtt, és ha csak rá gondolok is, félek tõle.
16 Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.
17 Miért is nem pusztultam el e sötétség elõtt, vagy miért nem takarta el elõlem e homályt?!