1 "Mano kvėpavimas nusilpo, dienos trumpėja, kapai paruošti man.2 Mane apspito išjuokėjai, mano akys pavargo bežiūrėdamos į juos.3 Tu pats laiduok už mane, nes kas kitas paduos man ranką?4 Tu paslėpei supratimą nuo jų širdžių, todėl jų neišaukštinsi.5 Kas pataikauja savo draugams, to vaikai nesidžiaugs laimikiu.6 Jis padarė mane priežodžiu žmonėms, visi spjaudo man į veidą.7 Mano akys aptemo nuo sielvarto, mano kūnas kaip šešėlis.8 Teisieji pasibaisės tuo, o nekaltieji pakils prieš veidmainius.9 Teisusis laikysis savo kelio, o tas, kurio rankos švarios, stiprės ir stiprės.10 Ateikite jūs visi dar kartą, nes tarp jūsų nerandu nė vieno išmintingo.11 Mano dienos praėjo; sumanymai ir mano širdies siekiai sudužo.12 Jie naktį padarė diena, tačiau trūksta šviesos tamsoje.13 Ko gi aš dar laukiu? Mano namai yra kapas; aš savo guolį pasiklojau tamsoje.14 Sugedimą aš vadinu tėvu, o kirmėles­motina ir seserimi.15 Kur yra mano viltis? Kas pamatys, kuo viliuosi?16 Ji nueis su manimi į gelmes ir ilsėsis su manimi dulkėse".

1 Még mindig csúfot ûznek belõlem! Szemem az õ patvarkodásuk között virraszt.2 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; [különben] ki csap velem kezet?3 Minthogy az õ szívöket elzártad az értelem elõl, azért nem is magasztalhatod fel õket.4 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.5 Példabeszéddé tõn engem a népek elõtt, és ijesztõvé lettem elõttök.6 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.7 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.8 Ám az igaz kitart az õ útján, és a tiszta kezû ember még erõsebbé lesz.9 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jõjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.10 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.11 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.12 Ha reménykedem is, a sír [már] az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat.13 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.14 Hol tehát az én reménységem, ki törõdik az én reménységemmel?15 Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban.16