1 "Ar žinai kalnų ožių atsivedimo laiką? Ar stebėjai stirnų gimimą?
2 Ar gali suskaičiuoti jų nėštumo mėnesius ir ar žinai laiką, kada jos atsives?
3 Jos susiriečia, dejuoja ir atsiveda vaikų.
4 Jų jaunikliai, sustiprėję ir užaugę atvirame lauke, atsiskiria ir nebesugrįžta.
5 Kas leido laukiniam asilui laisvai bėgioti ir kas atrišo jo pančius?
6 Aš paskyriau jam namais tyrus, nederlingoje žemėje jį apgyvendinau.
7 Jis juokiasi iš miesto spūsties, vežiko šauksmų negirdi.
8 Aukštai kalnuose jis randa sau ganyklą, ieško žaliuojančių plotų.
9 Ar stumbras tau tarnaus, ar jis stovės naktį prie tavo ėdžių?
10 Ar gali jį pakinkyti ir ar jis ars slėnį paskui tave?
11 Ar pasitikėsi juo ir jo didele jėga? Ar paliksi jam savo darbą?
12 Ar tiki, kad jis suveš tavo pasėlius į klojimą?
13 Ar tu davei povui gražius sparnus ir plunksnas bei sparnus stručiui?
14 Jis pakasa žemėje savo kiaušinius ir smėlyje leidžia jiems šilti.
15 Jis nesupranta, kad koja gali juos sutraiškyti ir laukinis žvėris sumindyti.
16 Jis šiurkščiai elgiasi su savo vaikais, tarsi jie būtų svetimi; jis nebijo, kad darbuojasi veltui,
17 nes Dievas neapdovanojo jo išmintimi ir nedavė jam supratimo.
18 Jei jis pasikelia bėgti, pasijuokia iš žirgo ir raitelio.
19 Ar tu suteikei žirgui stiprybės? Ar papuošei jo sprandą karčiais?
20 Ar gali jį išgąsdinti kaip žiogą? Jo šnervių prunkštimas baisus.
21 Jis kasa žemę ir džiaugiasi savo jėga, bėga prieš ginkluotų žmonių būrį.
22 Jis nepažįsta baimės ir nenusigąsta, jis nesitraukia nuo kardo.
23 Jei žvanga strėlinės, žiba ietys ir skydai,
24 jis trypia ir kasa žemę, nerimsta gaudžiant trimitui.
25 Trimitams pasigirdus, jis žvengia: Y-ha-ha! Jis iš tolo nujaučia kovą, girdi vado įsakymus ir kovos šauksmą.
26 Ar tavo išmintimi pakyla sakalas, išskleidžia savo sparnus ir skrenda link pietų?
27 Ar tavo įsakymu sklando erelis ir krauna savo lizdą aukštumose?
28 Jis gyvena ant aukščiausios uolos neprieinamoje vietoje.
29 Iš ten jis dairosi grobio, jo akys pamato jį iš tolo.
30 Jo jaunikliai geria kraują; kur yra žuvusių, ten ir jis".
1 Vadászol-é prédát a nõstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;
2 Mikor meglapulnak tanyáikon, [és] a bokrok közt lesben vesztegelnek?
3 Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?
4 Tudod-é a kõszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
5 Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
6 [Csak] összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól []megszabadulnak.
7 Fiaik meggyarapodnak, a legelõn nagyranõnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
8 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
9 A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
10 Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
11 A hegyeken szedeget, az õ legelõjén mindenféle zöld [gazt] felkeres.
12 Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
13 Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
14 Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
15 Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérûdre betakarítja?
16 Vígan [leng] a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
17 Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
18 És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
19 Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
20 Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
21 De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
22 Te adsz-é erõt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
23 Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicsõ, félelmetes!
24 [Lábai] vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
25 Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elõl;
26 Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
27 Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
28 A trombitaszóra nyerítéssel felel; messzirõl megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
29 A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, [és] kiterjeszti szárnyait dél felé?
30 A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban? [ (Job 39:31) A kõsziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetõkön. ] [ (Job 39:32) Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei. ] [ (Job 39:33) Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott [terem.] ] [ (Job 39:34) Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda: ] [ (Job 39:35) A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddõdik, feleljen néki! ] [ (Job 39:36) És szóla Jób az Úrnak, és monda: ] [ (Job 39:37) Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem. ] [ (Job 39:38) Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé! ]