1 Jobas atsakydamas tarė:

2 "Kaip tu padėjai bejėgiui ir parėmei nusilpusio ranką!

3 Koks geras ir išmintingas buvo tavo patarimas!

4 Kam tu kalbėjai šiuos žodžius? Kokia dvasia atėjo iš tavęs?

5 Prieš Jį dreba mirusieji, vandenys ir jų gyventojai.

6 Mirusiųjų pasaulis yra atviras Jam ir pražūtis neuždengta.

7 Jis ištiesia šiaurę ant tuštumos ir žemę pakabina ant nieko.

8 Jis surenka vandenis į tamsius debesis, tačiau debesys neplyšta.

9 Jis uždengia savo sosto veidą ir ištiesia savo debesį ant jo.

10 Vandens paviršiuje Jis nubrėžė ribą ir atskyrė šviesą nuo tamsos.

11 Dangaus kolonos svyruoja ir dreba, kai Jis grūmoja.

12 Savo galia Jis sujaudina jūrą, savo išmintimi nutildo jos išdidumą.

13 Savo dvasia Jis papuošė dangus, Jo ranka padarė gyvatę.

14 Čia tik Jo kelių pašaliai; mes girdime tik Jo šnibždesį. O Jo galybės griaustinį kas supras?"

1 Jób pedig felele, és monda:

2 Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erõtelen kart!

3 Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál!

4 Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belõled?

5 A halottak is megremegnek [tõle;] a vizek alatt levõk és azok lakói is.

6 Az alvilág mezítelen elõtte, és eltakaratlan a holtak országa.

7 Õ terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.

8 Õ köti össze felhõibe a vizeket úgy, hogy a felhõ alattok meg nem hasad.

9 Õ rejti el királyi székének színét, felhõjét fölibe terítvén.

10 Õ szab határt a víz színe fölé - a világosságnak és setétségnek elvégzõdéséig.

11 Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitõl.

12 Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot.

13 Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.

14 Ímé, ezek az õ útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az õ hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?