1 "Yra sidabro gyslų ir vietų, kur gryninamas auksas.
2 Geležis kasama iš žemės. Iš akmens išlydomas varis.
3 Žmogus nustato ribą tamsai ir ieško visose įdubose rūdostamsos ir mirties šešėlio akmens.
4 Jis įrengia kasyklas vietose, kur nėra žengusi koja, leidžiasi į gelmes toli nuo žmonių.
5 Žemės paviršiuje užauga duona, o gelmėje žemė išrausiama kaip po gaisro.
6 Safyrą randa jos uolienose, aukso dulkės yra joje.
7 Kelio tenai nežino plėšrus paukštis, nematė jo nė vanago akis.
8 Liūto jaunikliai jų nemindo, ir liūtas tais takais nevaikštinėja.
9 Jis ištiesia ranką į kietas uolas ir kalnų pamatus kasinėja.
10 Jis iškerta upes uolose, jo akis pamato kiekvieną brangų daiktą.
11 Jis užtvenkia upes ir tai, kas jose paslėpta, iškelia į šviesą.
12 Bet kur randama išmintis, kur yra supratimo šaltinis?
13 Joks žmogus nežino jos kainos, jos nėra gyvųjų krašte.
14 Gelmė sako: ‘Ji ne pas mane’, jūra sako: ‘Jos nėra manyje’.
15 Jos negali pirkti už auksą nė įsigyti už sidabrą.
16 Negalima jos palyginti su Ofyro auksu nė su oniksu ar safyru.
17 Neprilygsta jai auksas ir krištolas ir negalima jos gauti už brangius aukso dirbinius.
18 Koralai ir perlai neverti minėti, nes išmintis brangesnė už rubinus.
19 Jai neprilygsta Etiopijos topazas, už gryną auksą jos nenupirksi.
20 Iš kur tad ateina išmintis ir kur supratimo šaltinis?
21 Ji yra paslėpta gyvųjų akims, net padangių paukščiai jos nesuranda.
22 Mirtis ir prapultis sako: ‘Mes girdėjome apie jos garsą’.
23 Dievas žino jos kelią ir vietą, kur ji yra.
24 Jis stebi visus žemės kraštus ir mato po visu dangumi.
25 Jis pasveria vėją ir išmatuoja vandenis.
26 Jis nustatė lietui laiką ir nurodė žaibui kelią.
27 Tada Jis matė ją ir paskelbė ją, paruošė ją ir ją išmėgino.
28 Žmogui Jis pasakė: ‘Viešpaties baimė yra išmintis ir šalintis nuo pikta yra supratimas’ ".
1 Bizony az ezüstnek bányája van, és helye az aranynak, a hol tisztítják.
2 A vasat a földbõl hozzák elõ, a követ pedig érczczé olvasztják.
3 Határt vet [az ember] a setétségnek, és átkutatja egészen és végig a homálynak és a halál árnyékának kövét.
4 Aknát tör távol a lakóktól: mintha lábukról is megfelejtkeznének, alámerülnek és lebegnek emberektõl messze.
5 Van föld, a melybõl kenyér terem, alant pedig fel van forgatva, mintegy tûz által;
6 Köveiben zafir található, göröngyeiben arany van.
7 Van ösvény, a melyet nem ismer a sas, sem a sólyom szeme nem látja azt.
8 Nem tudják azt büszke vadak, az oroszlán sem lépked azon.
9 Ráveti kezét [az ember] a kovakõre, a hegyeket tövükbõl kiforgatja.
10 A sziklákban tárnákat hasít, és minden drága dolgot meglát a szeme.
11 Elköti a folyók szivárgását, az elrejtett dolgot pedig világosságra hozza.
12 De a bölcseség hol található, és az értelemnek hol van a helye?
13 Halandó a hozzá vivõ utat nem ismeri, az élõk földén az nem található.
14 A mélység azt mondja: Nincsen az bennem; a tenger azt mondja: én nálam sincsen.
15 Színaranyért meg nem szerezhetõ, ára ezüsttel meg nem fizethetõ.
16 Nem mérhetõ össze Ofir aranyával, nem drága onikszszal, sem zafirral.
17 Nem ér fel vele az arany és gyémánt, aranyedényekért be nem cserélhetõ.
18 Korall és kristály említni sem való; a bölcseség ára drágább a gyöngyöknél.
19 Nem ér fel vele Kúsnak topáza, színaranynyal sem mérhetõ össze.
20 A bölcseség honnan jõ tehát, és hol van helye az értelemnek?
21 Rejtve van az minden élõ szemei elõtt, az ég madarai elõl is fedve van.
22 A pokol és halál azt mondják: [Csak] hírét hallottuk füleinkkel!
23 Isten tudja annak útját, õ ismeri annak helyét.
24 Mert õ ellát a föld határira, õ lát mindent az ég alatt.
25 Mikor a szélnek súlyt szerzett, és a vizeket mértékre vette;
26 Mikor az esõnek határt szabott, és mennydörgõ villámoknak útat:
27 Akkor látta és kijelentette azt, megalapította és meg is vizsgálta azt.
28 Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás.