1 Elihuvas tęsė:

2 "Ar manai, kad tu teisingai kalbi sakydamas: ‘Aš esu teisesnis už Dievą’?

3 Nes tu sakai: ‘Kokia nauda man iš to, jei aš nenusidedu?’

4 Aš atsakysiu tau ir tavo draugams.

5 Pažvelk į dangaus debesis, kurie yra aukštai.

6 Jei nusikaltai, ar Jam pakenkei? Jei savo nuodėmes daugini, ar Jam ką padarai?

7 Jei teisus esi, kokia nauda Jam? Ką Jis gaus iš tavęs?

8 Tavo nedorybės kenkia tokiems kaip tu, ir tavo teisumas naudingas žmogaus sūnui.

9 Didelių vargų prispausti, žmonės šaukiasi pagalbos prieš smurtininkus.

10 Bet niekas neklausia: ‘Kur yra Dievas, mano Kūrėjas, kuris duoda giesmes naktį,

11 kuris sutvėrė mus išmintingesnius už gyvulius ir padangių paukščius?’

12 Ten jie šaukia, bet niekas neatsako dėl piktadarių išdidumo.

13 Dievas nepaiso tuščių kalbų ir Visagalis nekreipia į jas dėmesio.

14 Nors tu sakai, kad Jo nematai, bet teisingumas yra prieš Jį, todėl pasitikėk Juo.

15 Kadangi Jis neaplankė savo rūstybėje ir nekreipė dėmesio į kvailybę,

16 todėl Jobas tuščiai atveria savo burną, išdidžiais žodžiais neišmintingai kalba".

1 Tovább is felele Elihu, és monda:

2 Azt gondolod-é igaznak, ha így szólsz: Az én igazságom nagyobb, mint Istené?

3 Hogyha ezt mondod: Mi hasznod belõle? Mivel várhatok többet, mintha vétkezném?

4 Én megadom rá néked a feleletet, és barátaidnak te veled együtt.

5 Tekints az égre és lásd meg; és nézd meg a fellegeket, milyen magasan vannak feletted!

6 Hogyha vétkezel, mit tehetsz ellene; ha megsokasítod bûneidet, mit ártasz néki?

7 Ha igaz vagy, mit adsz néki, avagy mit kap a te kezedbõl?

8 Az olyan embernek [árt] a te gonoszságod, mint te vagy, és igazságod az ilyen ember fiának [használ.]

9 A sok erõszak miatt kiáltoznak; jajgatnak a hatalmasok karja miatt;

10 De egy sem mondja: Hol van Isten, az én teremtõm, a ki hálaénekre indít éjszaka;

11 A ki többre tanít minket a mezei vadaknál, és bölcsebbekké tesz az ég madarainál?

12 Akkor azután kiálthatnak, de õ nem felel a gonoszok kevélysége miatt;

13 Mert a hiábavalóságot Isten meg nem hallgatja, a Mindenható arra nem tekint.

14 Hátha még azt mondod: Te nem látod õt; az ügy elõtte van és te reá vársz!

15 Most pedig, mivel nem büntet haragja, és nem figyelmez a nagy álnokságra:

16 Azért tátja fel Jób hívságra a száját, [és] szaporítja a szót értelem nélkül.