1 Išmintinga moteris stato namus, o kvaila griauna juos savo rankomis.

2 Kas vaikšto tiesiu keliu, bijo Viešpaties, o kas mėgsta klaidžioti, niekina Jį.

3 Kvailio burnoje­išdidumo lazda, išmintingųjų lūpos juos apsaugo.

4 Kur nėra jaučių, ėdžios tuščios, bet gausus derlius gaunamas jaučių jėga.

5 Teisingas liudytojas nemeluoja, klastingas kalba melą.

6 Pašaipūnas ieško išminties ir neranda, bet supratingas lengvai įgyja pažinimą.

7 Pasitrauk nuo kvailio, kai pamatai, kad jo lūpose nėra pažinimo.

8 Išmintingas žmogus žino, ko siekia, o kvailys suklaidinamas savo kvailysčių.

9 Kvailys tyčiojasi iš nuodėmės, o teisusis atranda palankumą.

10 Širdis žino savo skausmą ir svetimasis nesidalina jos džiaugsmu.

11 Nedorėlio namai bus nugriauti, o teisiojo palapinė klestės.

12 Kartais kelias, kuris žmogui atrodo teisingas, nuveda į mirtį.

13 Ir juokiantis širdis gali liūdėti, o džiaugsmas baigtis sielvartu.

14 Nuklydęs širdimi pasisotins savo keliais, o geras žmogus­savo.

15 Neišmanėlis tiki kiekvienu žodžiu, bet išmintingas apsvarsto kiekvieną žingsnį.

16 Išmintingas žmogus bijo ir vengia pikto, o kvailys karščiuojasi ir pasitiki savimi.

17 Ūmus žmogus pasielgia kvailai, planuojantis pikta žmogus nekenčiamas.

18 Neišmanėlis paveldės kvailystę, o supratingąjį vainikuos išmintis.

19 Piktieji nusilenks geriesiems ir nedorėliai prie teisiųjų durų.

20 Beturčio nemėgsta net jo kaimynas, o turtingas turi daug draugų.

21 Kas niekina savo artimą, nusikalsta; kas pasigaili vargšo, tas palaimintas.

22 Klysta, kas daro pikta; kas siekia gero, sulauks pasigailėjimo ir tiesos.

23 Kiekvienas darbas yra pelningas, o tušti plepalai veda į skurdą.

24 Išmintingą vainikuoja turtas, o kvailio kvailystė ir lieka kvailyste.

25 Teisingas liudytojas išgelbsti sielas, apgaulingas kalba melą.

26 Viešpaties baimėje tvirtas pasitikėjimas, ir Jo vaikai turės kur prisiglausti.

27 Viešpaties baimė­gyvenimo šaltinis, apsaugantis nuo mirties pinklių.

28 Gausi tauta­garbė karaliui, o be žmonių žlunga kunigaikštis.

29 Kas lėtas pykti, yra išmintingas, o nesusivaldantis parodo kvailumą.

30 Sveika širdis­kūno gyvybė, o pavydas pūdo kaulus.

31 Kas skriaudžia vargšą, paniekina jo Kūrėją; kas gerbia Jį, pasigaili beturčio.

32 Nedorėlis bus atmestas dėl savo piktų darbų, o teisusis ir mirdamas turi viltį.

33 Supratingojo širdyje ilsisi išmintis, o tai, kas yra tarp kvailių, tampa žinoma.

34 Teisumas iškelia tautą, o nuodėmė yra negarbė tautoms.

35 Išmintingas tarnas įgyja karaliaus palankumą; kas užtraukia gėdą, susilauks jo rūstybės.

1 A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt.

2 A ki igazán jár, féli az Urat; a ki pedig elfordult az õ útaiban, megútálja õt.

3 A bolondnak szájában van kevélységnek pálczája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja õket.

4 Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bõsége pedig az ökörnek erejétõl van.

5 A hûséges tanú nem hazud; a hamis tanú pedig hazugságot bocsát szájából.

6 A csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a tudomány pedig az eszesnek könnyû.

7 Menj el a bolond férfiú elõl; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét.

8 Az eszesnek bölcsesége az õ útának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás.

9 A bolondokat megcsúfolja a bûnért való áldozat; az igazak között pedig jóakarat van.

10 A szív tudja az õ lelke keserûségét; és az õ örömében az idegen nem részes.

11 Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik.

12 Van olyan út, [mely] helyesnek látszik az ember elõtt, és vége a halálra menõ út.

13 Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra.

14 Az õ útaiból elégszik meg az elfordult elméjû; önmagából pedig a jó férfiú.

15 Az együgyû hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz.

16 A bölcs félvén, eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngõ és elbizakodott.

17 A hirtelen haragú bolondságot cselekszik, és a cselszövõ férfi gyûlölséges lesz.

18 Bírják az esztelenek a bolondságot örökség szerint; az eszesek pedig fonják a tudománynak koszorúját.

19 Meghajtják magokat a gonoszok a jók elõtt, és a hamisak az igaznak kapujánál.

20 Még az õ felebarátjánál is útálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja.

21 A ki megútálja az õ felebarátját, vétkezik; a ki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog az!

22 Nemde tévelyegnek, a kik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és igazság a jó szerzõknek.

23 Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédébõl csak szûkölködés.

24 A bölcseknek ékességök az õ gazdagságuk; a tudatlanok bolondsága [pedig csak] bolondság.

25 Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság; hazugságokat szól pedig az álnok.

26 Az Úrnak félelmében erõs a bizodalom, és az õ fiainak lesz menedéke.

27 Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tõrének eltávoztatására.

28 A nép sokasága a király dicsõsége; a nép elfogyása pedig az uralkodó romlása.

29 A haragra késedelmes bõvelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedõ, bolondságot szerez az.

30 A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása.

31 A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtõjét; az pedig tiszteli, a ki könyörül a szûkölködõn.

32 Az õ nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.

33 Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség; a mi pedig a tudatlanokban [van,] magát [hamar] megismerheti.

34 Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bûn pedig gyalázatára van a népeknek.

35 A királynak jóakaratja van az eszes szolgához; haragja pedig a megszégyenítõhöz.