1 Kai sėdiesi valgyti su valdovu, rūpestingai stebėk, kas prieš tave padėta.

2 Prisidėk peilį prie gerklės, jei mėgsti skaniai pavalgyti.

3 Negeisk jo skanėstų, nes tai apgaulingas maistas.

4 Nepersidirbk siekdamas pralobti, būk išmintingas ir liaukis.

5 Nežiūrėk į tai, ko nėra, nes turtai pasidaro sparnus ir išskrenda kaip erelis į padangę.

6 Nevalgyk pas šykštuolį nei duonos, nei jo skanumynų,

7 nes kaip jis galvoja savo širdyje, toks jis ir yra. Nors jis tave ragina valgyti ir gerti, bet širdyje pavydi.

8 Tu išvemsi, ką suvalgei, ir veltui kalbėsi gražius žodžius.

9 Nekalbėk kvailam girdint, nes jis paniekins tavo išmintingus žodžius.

10 Nepakeisk senų žemės ribų ir nepasisavink našlaičio lauko,

11 nes jų Atpirkėjas yra galingas­ Jis gins jų bylą prieš tave.

12 Palenk savo širdį į pamokymus ir savo ausis į pažinimo žodžius.

13 Nepalik vaiko nenubausto, nes jei suduosi jam rykšte, jis nemirs.

14 Tu nubausi jį rykšte ir išgelbėsi jo sielą nuo pragaro.

15 Mano sūnau, jei būsi išmintingas, suteiksi man daug džiaugsmo.

16 Tau tiesą kalbant, mano širdis džiūgaus.

17 Nepavydėk nusidėjėliams, bet bijok Viešpaties per visą savo dieną.

18 Galas tikrai yra, ir tavo viltis nebus tuščia.

19 Mano sūnau, klausyk ir būk išmintingas, tiesiu keliu vesk savo širdį.

20 Nebūk su girtuokliais ir nevalgyk su besočiais.

21 Girtuokliai ir rajūnai nuskurs, o mieguistumas aprengs skarmalais.

22 Klausyk savo tėvo ir nepaniekink savo motinos, kai ji pasensta.

23 Pirk tiesą ir neparduok jos, o taip pat išmintį, pamokymą ir supratimą.

24 Teisiojo tėvas džiūgauja ir, pagimdęs išmintingą sūnų, džiaugsis juo.

25 Te tavo tėvas ir motina bus patenkinti ir džiaugsis ta, kuri tave pagimdė.

26 Mano sūnau, duok man savo širdį ir stebėk mano kelius.

27 Paleistuvė yra gili duobė, ir svetima moteris­siauras šulinys.

28 Ji tykoja grobio ir daugina neištikimų vyrų skaičių.

29 Kas vargsta? Kas rūpinasi? Kas skundžiasi? Kas gauna kirčių be priežasties? Kieno paraudusios akys?

30 Tie, kurie ilgai sėdi prie vyno ir geria maišytą vyną.

31 Nežiūrėk į vyną, kad jis raudonas, spindi stikle ir švelniai nuryjamas!

32 Galiausiai jis įgelia kaip gyvatė ir suleidžia nuodus kaip angis.

33 Tada tavo akys nukryps į svetimas moteris, ir tavo širdis kalbės iškrypusius dalykus.

34 Tu būsi lyg miegantis viduryje jūros, lyg snaudžiantis laivo stiebo viršūnėje.

35 Tu sakysi: "Jie sudavė man, bet nesužeidė, jie mušė mane, bet aš nejaučiau. Kai aš pabusiu, vėl gersiu".

1 Mikor leülsz enni az uralkodóval, szorgalmasan reá vigyázz, ki van elõtted.

2 És kést tégy a torkodra, ha mértékletlen vagy.

3 Ne kivánd az õ csemegéit; mert ezek hazug étkek.

4 Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagulj; [ez ilyen testi] eszességedtõl szünjél meg.

5 Avagy a te szemeidet veted-é arra? holott az semmi, mert olyan szárnyakat szerez magának nagy hamar, mint a saskeselyû, és az ég felé elrepül!

6 Ne egyél az irígy szemûnek étkébõl, és ne kivánd az õ csemegéit;

7 Mert mint a ki számítgatja [a falatot] magában, olyan õ: egyél és igyál, azt mondja te néked; de azért nem jó akarattal van tehozzád.

8 A te falatodat, a melyet megettél, kihányod; és a te ékes beszédidet csak hiába vesztegeted.

9 A bolondnak hallására ne szólj; mert megútálja a te beszédidnek bölcseségét.

10 Ne mozdítsd meg a régi határt, és az árváknak mezeibe ne kapj;

11 Mert az õ megváltójuk erõs, az forgatja az õ ügyöket ellened!

12 Add a te elmédet az erkölcsi tanításra, és a te füleidet a bölcs beszédekre.

13 Ne vond el a gyermektõl a fenyítéket; ha megvered õt vesszõvel, meg nem hal.

14 Te vesszõvel vered meg õt: és az õ lelkét a pokolból ragadod ki.

15 Szerelmes fiam, ha bölcs lesz a te elméd, örvendez a lelkem nékem is.

16 És vígadoznak az én veséim, a te ajkaidnak igazmondásán.

17 Ne irígykedjék a te szíved a bûnösökre; hanem az Úr félelmében [légy] egész napon;

18 Mert [ennek] bizonyos vége van; a te várakozásod meg nem csalatkozik.

19 Hallgass te, fiam, [engem,] hogy légy bölcs, és jártasd ez úton szívedet.

20 Ne légy azok közül való, a kik borral dõzsölnek; azok közül, a kik hússal dobzódnak.

21 Mert a részeges és dobzódó szegény lesz, és rongyokba öltöztet az aluvás.

22 Hallgasd a te atyádat, a ki nemzett téged; és meg ne útáld a te anyádat, mikor megvénhedik.

23 Szerezz igazságot, és el ne adj; bölcseséget és erkölcsöt és eszességet.

24 Igen örül az igaznak atyja, és a bölcsnek szülõje annak vígadoz.

25 Vígadjon a te atyád és a te anyád, és örvendezzen a te szülõd.

26 Adjad, fiam, a te szívedet nékem, és a te szemeid az én útaimat megõrizzék.

27 Mert mély verem a tisztátalan asszony, és szoros kút az idegen asszony.

28 És az, mint a tolvaj leselkedik, és az emberek közt a hitetleneket szaporítja.

29 Kinek jaj? kinek oh jaj? kinek versengések? kinek panasz? kinek ok nélkül való sebek? kinek szemeknek veressége?

30 A bornál mulatóknak, a kik mennek a jó bor kutatására.

31 Ne nézd a bort, mily veres színt játszik, mint mutatja a pohárban az õ csillogását; könnyen alá csuszamlik,

32 Végre, mint a kígyó, megmar, és mint a mérges kígyó, megcsíp.

33 A te szemeid nézik az idegen asszonyt, és a te elméd gondol gonoszságot.

34 És olyan leszel, mint a ki fekszik a tenger közepiben, és a ki fekszik az árbóczfának tetején.

35 Ütöttek engem, nékem nem fájt; vertek, nem éreztem! Mikor ébredek fel? Akkor folytatom, ismét megkeresem azt.