1 Kas dažnai baramas, bet užkietina savo sprandą, bus staiga sunaikintas ir nebeatsigaus.2 Kai teisieji valdo, tauta džiaugiasi, o kai valdo nedorėliai, tauta dejuoja.3 Kas myli išmintį, džiugina tėvą, o kas susideda su paleistuvėmis, praranda turtą.4 Teisingai valdydamas, karalius sustiprina kraštą, o kas ima kyšius, griauna jį.5 Kas pataikauja artimui, spendžia pinkles sau.6 Piktas žmogus įsipainioja nusikaltimuose, o teisusis gieda ir džiūgauja.7 Teisusis atsižvelgia į beturčių teises, o nedorėlis nenori jų žinoti.8 Niekintojai sukelia mieste neramumus, o išmintingieji nukreipia rūstybę.9 Jei išmintingas susiginčija su kvailiu,­ar tas niršta, ar juokiasi,­nėra ramybės.10 Kraujo trokštantis nekenčia nekaltojo, o teisieji rūpinasi jo siela.11 Kvailys kalba viską, ką galvoja, o išmintingas susilaiko.12 Jei valdovas klauso melo, visi jo tarnai bus nedorėliai.13 Beturtis ir sukčius turi bendra: Viešpats abiem davė šviesą akims.14 Karaliaus, kuris teisingai teisia beturtį, sostas išsilaikys per amžius.15 Rykštė ir pabarimas teikia išminties; vaikas, paliktas savo valiai, daro gėdą motinai.16 Daugėjant nedorėliams, daugėja nusikaltimų; teisieji matys jų žlugimą.17 Auklėk savo sūnų, tai jis bus tau paguoda ir tavo siela džiaugsis.18 Be apreiškimo žūsta tauta. Palaimintas, kas laikosi įstatymo.19 Vergo neišauklėsi žodžiais; nors jis supranta, bet nepaklauso.20 Kvailys teikia daugiau vilties, negu žmogus, kuris skubotai kalba.21 Vergas, lepinamas nuo mažens, galiausiai taps kaip sūnus.22 Piktas žmogus sukelia vaidus, o ūmus žmogus dažnai nusikalsta.23 Išdidumas pažemina žmogų, o nuolankus dvasia susilauks pagarbos.24 Kas susideda su vagimi, nekenčia savo sielos; jis prisiekia sakyti tiesą, bet nieko nepasako.25 Kas bijo žmonių, pakliūna į spąstus, kas pasitiki Viešpačiu, bus saugus.26 Daugelis ieško valdovo palankumo, bet teisingumas ateina iš Viešpaties.27 Teisusis bjaurisi neteisiuoju ir nedorėlis tuo, kuris eina tiesiu keliu.

1 A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.2 Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.3 A bölcseség-szeretõ ember megvidámítja az õ atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.4 A király igazsággal erõsíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.5 A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.6 A gonosz ember vétkében tõr van; az igaz pedig énekel és vígad.7 Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.8 A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.9 Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.10 A vérszomjasak gyûlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.11 Az õ egész indulatját elõmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.12 A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.13 A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettõnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.14 A mely király hûségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.15 A vesszõ és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az õ anyját.16 Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.17 Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörûséget a te lelkednek.18 Mikor nincs [mennyei] látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!19 [Csak] beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.20 Láttál-é beszédeiben hirtelenkedõ embert? a bolond felõl több reménység van, hogynem a felõl!21 A ki lágyan neveli gyermekségétõl fogva az õ szolgáját, végre az lesz a fiú.22 A haragos háborgást szerez; és a dühösködõnek sok a vétke.23 Az embernek kevélysége megalázza õt; az alázatos pedig tisztességet nyer.24 A ki osztozik a lopóval, gyûlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.25 Az emberektõl való félelem tõrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.26 Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól [van] kinek-kinek ítélete.27 Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.