1 Kaip sniegas vasarą ir lietus pjūties metu, taip garbė netinka kvailiui.2 Kaip žvirblis nuskrenda ir kregždė nulekia, taip neišsipildys neužpelnytas prakeikimas.3 Botagas arkliui, žąslai asilui, rykštė kvailio nugarai.4 Neatsakyk kvailiui pagal jo kvailumą, kad netaptum panašus į jį.5 Atsakyk kvailiui pagal jo kvailumą taip, kad jis neatrodytų sau išmintingas.6 Kas siunčia kvailą pasiuntinį, nusikerta kojas ir patiria nuostolį.7 Kaip luošas negali vaikščioti savo kojomis, taip patarlė netinka kvailiui.8 Gerbti kvailą yra kaip dėti brangakmenį į mėtyklę.9 Kaip erškėtis girtuoklio rankoje, taip patarlė kvailio burnoje.10 Didis Dievas, kuris visa padarė, atlygina kvailiui ir neištikimam.11 Kaip šuo grįžta prie savo vėmalo, taip kvailys kartoja savo kvailystes.12 Kvailys teikia daugiau vilties negu žmogus, kuris laiko save išmintingu.13 Tinginys sako: "Liūtas kelyje! Žiaurus liūtas gatvėje!"14 Kaip durys sukasi ant vyrių, taip tinginys vartosi lovoje.15 Tinginys įkiša savo ranką į dubenį, bet jam sunku pakelti ją prie burnos.16 Tinginys laiko save išmintingesniu už septynis vyrus, galinčius išmintingai atsakyti.17 Kas praeidamas įsikiša į vaidus, kurie jo neliečia, elgiasi kaip tas, kuris šunį griebia už ausų.18 Kaip beprotis, kuris mėto žarijas, laido strėles ir žudo,19 yra tas, kas apgauna artimą ir sako: "Aš pajuokavau".20 Kai nėra malkų, gęsta ugnis; pašalinus apkalbėtoją, baigiasi ginčai.21 Kaip iš anglių atsiranda žarijos ir iš malkų ugnis, taip vaidingas žmogus sukelia kivirčus.22 Apkalbos yra lyg skanėstas, kuris pasiekia žmogaus vidurius.23 Karšti žodžiai ir nedora širdis yra kaip sidabro priemaišomis aptraukta molinė šukė.24 Kas neapkenčia, slepia tai po savo lūpomis ir laiko klastą savyje.25 Kai jis kalba maloniai, netikėk juo: jo širdyje yra septynios bjaurystės.26 Nors jis neapykantą slepia žodžiais, jo nedorybė paaiškės tautos susirinkime.27 Kas kasa duobę, pats į ją įkrinta. Kas parita akmenį, ant to jis sugrįžta.28 Meluojantis liežuvis nekenčia tų, kurie nuo jo nukenčia. Pataikaujanti burna sukelia pražūtį.

1 Mint a hó a nyárhoz és az esõ az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.2 Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.3 Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vesszõ a bolondok hátának.4 Ne felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne légy te is õ hozzá hasonlatos;5 Felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei elõtt.6 A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved.7 [Mint] a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.8 Mint a ki követ köt a parittyába, úgy [cselekszik,] a ki a bolondnak tisztességet tesz.9 [Mint] a részeg ember kezébe akad a tövis, [úgy akad] az eszes mondás a bolondoknak szájába.10 Mint a lövöldözõ, a ki mindent megsebez, olyan az, a ki bolondot fogad fel, és a ki csavargókat fogad fel.11 Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettõzteti az õ bolondságát.12 Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei elõtt bölcs? A bolond felõl [jobb] reménységed legyen, hogynem mint a felõl!13 Azt mondja a rest: ordító [oroszlán] van az úton! oroszlán van az utczákon!14 [Mint] az ajtó forog az õ sarkán, úgy a rest az õ ágyában.15 Ha a rest az õ kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni.16 Bölcsebb a rest a maga szemei elõtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád.17 Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely õt nem illeti.18 Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz,19 Olyan [az], a ki megcsalja az õ felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!20 Ha a fa elfogy, kialuszik a tûz; ha nincs súsárló, megszûnik a háborgás.21 Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tûzre, [olyan] a háborúságszerzõ ember a patvarkodásnak felgyujtására.22 A fondorlónak beszédei hízelkedõk, és azok áthatják a szív belsejét.23 [Mint] a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, [olyanok] a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett.24 Az õ beszédeivel másnak tetteti magát a gyûlölõ, holott az õ szívében gondol álnokságot.25 Mikor kedvesen szól, ne bízzál õ hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében.26 Elfedeztethetik a gyûlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az õ gonoszsága a gyülekezetben.27 A ki vermet ás [másnak], abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.28 A hazug nyelv gyûlöli az általa megrontott [embert], és a hízelkedõ száj romlást szerez.