1 Tai taip pat Saliamono patarlės, kurias surinko Judo karaliaus Ezekijo vyrai.

2 Dievo šlovė­nuslėpti dalyką, karaliaus garbė­ištirti dalyką.

3 Kaip dangaus aukštybės ir žemės gilybės, taip neištiriama karaliaus širdis.

4 Pašalink priemaišas iš sidabro, ir sidabrakalys padarys iš jo indą.

5 Pašalink nedorėlį iš karaliaus akivaizdos, ir jo sostas įsitvirtins teisingume.

6 Nesiaukštink karaliaus akivaizdoje, nestok didžiūnų vieton.

7 Geriau būti pakviestam į garbingesnę vietą, negu būti pažemintam akivaizdoje kunigaikščio, kurį matei savo akimis.

8 Neik skubotai į teismą, nes nežinosi, ką daryti, kai tavo artimas sugėdins tave.

9 Išspręskite savo ginčą su artimu tarpusavyje ir neatskleiskite paslapčių svetimiesiems,

10 kad kas išgirdęs nesugėdintų tavęs ir tavo garbė nenukentėtų.

11 Laiku pasakytas tinkamas žodis yra kaip aukso obuolys sidabro įdėkle.

12 Išmintingas įspėjimas paklusniai ausiai yra kaip aukso žiedas ar auksinis papuošalas.

13 Ištikimas pasiuntinys yra kaip sniego šaltumas pjūties metu, jis atgaivina šeimininko širdį.

14 Kas giriasi tuo, ko nepadarė, yra kaip debesys ir vėjai be lietaus.

15 Kantrumu galima įtikinti kunigaikštį; švelnus liežuvis sulaužo kaulus.

16 Radęs medaus, valgyk, kiek nori, tik nepersivalgyk, kad nereikėtų išvemti.

17 Nesilankyk per dažnai pas savo artimą, kad nenusibostum ir jis nepradėtų tavęs nekęsti.

18 Žmogus, kuris neteisingai liudija prieš savo artimą, yra kaip ietis, kardas ar aštri strėlė.

19 Kaip sugedęs dantis ar išnirusi koja, taip pasitikėjimas neištikimu žmogumi nelaimės dieną.

20 Kas dainuoja liūdinčiam, prilygsta tam, kuris atima apsiaustą šaltą dieną arba užpila actą ant žaizdos.

21 Jei tavo priešas alksta, pavalgydink jį, jei trokšta­pagirdyk.

22 Taip darydamas, krausi žarijas ant jo galvos, ir Viešpats atlygins tau.

23 Šiaurys vėjas atneša lietų, apkalbos sukelia pyktį.

24 Geriau gyventi palėpės kampe negu su vaidinga moterimi dideliuose namuose.

25 Kaip šaltas vanduo ištroškusiam, taip gera žinia iš tolimo krašto.

26 Kaip sudrumstas šaltinis arba užterštas šulinys yra teisusis, krentąs prieš nedorėlį.

27 Negerai persivalgyti medaus, taip pat siekti sau šlovės nėra šlovė.

28 Žmogus, kuris nesusivaldo, yra kaip atviras miestas, kurio sienos sugriautos.

1 Még ezek is Salamon példabeszédei, melyeket összeszedegettek Ezékiásnak, a Júda királyának emberei.

2 Az Istennek tisztességére van a dolgot eltitkolni; a királyoknak pedig tisztességére van a dolgot kikutatni.

3 Az ég magasságra, a föld mélységre, és a királyoknak szíve kikutathatatlan.

4 Távolítsd el az ezüstbõl a salakot, és abból edény lesz az ötvösnek:

5 Távolítsd el a bûnöst a király elõl, és megerõsíttetik igazsággal az õ széke.

6 Ne dicsekedjél a király elõtt, és a nagyok helyére ne állj;

7 Mert jobb, ha [azt] mondják néked: jer ide fel; hogynem mint levettetned néked a tisztességes elõtt, a kit láttak a te szemeid.

8 Ne indulj fel a versengésre hirtelen, hogy [azt] ne [kelljen kérdened,] mit cselekedjél az után, mikor gyalázattal illet téged a te felebarátod.

9 A te ügyedet végezd el felebarátoddal; de másnak titkát meg ne jelentsd;

10 Hogy ne gyalázzon téged, a ki hallja; és a te gyalázatod el ne távozzék.

11 [Mint az] arany alma ezüst tányéron: [olyan] a helyén mondott ige!

12 [Mint az] arany függõ és színarany ékesség: [olyan] a []bölcs intõ a szófogadó fülnél.

13 Mint a havas hideg az aratásnak idején: olyan a hív követ azoknak, a kik õt elbocsátják; mert az õ urainak lelkét megvidámítja.

14 [Mint a] felhõ és szél, melyekben nincs esõ: [olyan] a férfiú, a ki kérkedik hamis ajándékkal.

15 Tûrés által engeszteltetik meg a fejedelem, és a szelíd beszéd megtöri a csontot.

16 Ha mézet találsz, egyél a mennyi elég néked; de sokat ne egyél, hogy ki ne hányd azt.

17 Ritkán tedd lábadat a te felebarátodnak házába; hogy be ne teljesedjék te veled, és meg ne gyûlöljön téged.

18 Põröly és kard és éles nyíl az olyan ember, a ki hamis bizonyságot szól felebarátja ellen.

19 [Mint a] romlott fog és kimarjult láb: [olyan a] hitetlennek bizodalma a nyomorúság idején.

20 [Mint a] ki leveti ruháját a hidegnek idején, [mint] az eczet a sziksón: olyan, a ki éneket mond a bánatos szívû ember elõtt.

21 Ha éhezik, a ki téged gyûlöl: adj enni néki kenyeret; és ha szomjúhozik: adj néki inni vizet;

22 Mert elevenszenet gyûjtesz az õ fejére, és az Úr megfizeti néked.

23 Az északi szél esõt szül; és haragos ábrázatot a suttogó nyelv.

24 Jobb lakni a tetõnek ormán, mint a háborgó asszonynyal, és közös házban.

25 [Mint] [a] hideg víz a megfáradt embernek, [olyan ]a messze földrõl való jó hírhallás.

26 [Mint a] megháborított forrás és megromlott kútfõ, [olyan ]az igaz, a ki a gonosz elõtt ingadozik.

27 Igen sok mézet enni nem jó; hát a magunk dicsõségét keresni dicsõség?

28 [Mint] a megromlott és kerítés nélkül való város, [olyan ]a férfi, a kinek nincsen birodalma az õ lelkén!