1 Geriau beturtis, vaikštantis savo nekaltume, negu tas, kuris turi klastingą liežuvį ir yra kvailas.

2 Negerai sielai be pažinimo, ir kas skuba, tas nusideda.

3 Žmogaus kvailumas iškreipia jo kelius, bet jo širdis kaltina Viešpatį.

4 Turtas pritraukia daug draugų, o nuo beturčio nusisuka ir jo artimas.

5 Neteisingas liudytojas neliks nenubaustas; kas meluoja, neišsisuks.

6 Daugelis pataikauja kunigaikščiams, ir visi yra draugai su tuo, kas duoda dovanų.

7 Beturčio broliai nekenčia jo, tuo labiau jį palieka jo draugai. Kaip jis beprašytų, jie šalinasi nuo jo.

8 Kas įgyja išminties, myli savo sielą; kas laikosi supratimo, tam seksis.

9 Neteisingas liudytojas neliks nenubaustas; kas meluoja, pražus.

10 Kvailiui netinka prabanga nei vergui valdyti kunigaikščius.

11 Įžvalgus žmogus nesikarščiuoja ir jam yra garbė nekreipti dėmesio į neteisybę.

12 Karaliaus rūstybė yra kaip liūto riaumojimas, o jo palankumas­ kaip rasa augalams.

13 Kvailas sūnus­nelaimė tėvui, o vaidinga žmona­nesiliaująs lašėjimas.

14 Namai ir turtai paveldimi iš tėvų, o išmintinga žmona­nuo Viešpaties.

15 Tinginys įpranta ilgai miegoti, ir dykinėjanti siela kęs alkį.

16 Kas laikosi įsakymų, palaiko savo sielą; kas paniekina Jo kelius, mirs.

17 Kas pasigaili vargšo, skolina Viešpačiui; Jis atlygins jam už jo darbus.

18 Bausk sūnų, kol yra vilties, ir nepaliauk dėl jo šauksmo.

19 Kas greitas pykti, susilauks bausmės; jei tu jį išgelbėsi, turėsi tai daryti iš naujo.

20 Klausykis patarimo ir priimk pamokymą, kad ateityje būtum išmintingesnis.

21 Daug sumanymų žmogaus širdyje, bet tik Viešpaties valia įvyksta.

22 Iš žmogaus norima gerumo. Beturtis yra vertesnis už melagį.

23 Viešpaties baimė teikia gyvenimą; kas ją turi, tas yra patenkintas, nelaimė jo nepalies.

24 Tinginys įkiša savo ranką į dubenį, bet nebenori pakelti jos prie burnos.

25 Jei nubausi niekintoją, neišmanėlis taps atsargesnis; jei pabarsi išmintingą, jis supras pamokymą.

26 Kas blogai elgiasi su tėvu ir išvaro motiną, tas užsitrauks gėdą ir panieką.

27 Mano sūnau, neklausyk pamokymų, kurie atitraukia nuo pažinimo žodžių.

28 Bedievis liudytojas tyčiojasi iš teismo; nedorėlių burna ryja neteisybę.

29 Teismai laukia niekintojų ir rykštės paruoštos kvailių nugaroms.

1 Jobb a tökéletesen járó szegény a gonosz nyelvûnél, a ki bolond.

2 A lélek sem jó tudomány nélkül; és a ki [csak] a lábával siet, hibázik.

3 Az embernek bolondsága fordítja el az õ útát, és az Úr ellen haragszik az õ szíve.

4 A gazdagság szaporítja a sok barátot; a szegénytõl pedig az õ barátja elválik.

5 A hamis tanú büntetetlen nem marad, és a hazugságoknak szólója meg nem szabadul.

6 Sokan hizelegnek a nemeslelkû embernek, és minden barát az adakozóé.

7 A szegényt minden atyjafia gyûlöli, még barátai is eltávolodnak tõle; unszolja szavakkal, de õk eltünnek.

8 A ki értelmet szerez, szereti az életét, a ki megõrzi az értelmességet, jót nyer.

9 A hamis bizonyság nem marad büntetlen, és a ki hazugságokat beszél, elvész.

10 Nem illik a bolondhoz a gyönyörködés; sokkal inkább nem [illik] a szolgának uralkodni a fejedelmeken.

11 Az embernek értelme hosszútûrõvé teszi õt; és ékességére van néki elhallgatni a vétket.

12 Mint az ifjú oroszlánnak ordítása, olyan a királynak haragja; mint a harmat pedig a füvön, az õ jóakaratja.

13 Romlása az õ atyjának a bolond fiú, és mint a szüntelen csepegés, az asszonynak zsémbelõdése.

14 A ház és marha atyától való örökség; az Úrtól van pedig az értelmes feleség.

15 A restség álomba merít, és a lomha lélek megéhezik.

16 A ki megtartja a parancsolatot, megtartja õ magát; a ki nem vigyáz útaira, meghal.

17 Kölcsön ád az Úrnak, a ki kegyelmes a szegényhez; és az õ jótéteményét megfizeti néki.

18 Fenyítsd meg a te fiadat, mert még van remény [felõle;] de annyira, hogy õt megöld, ne vigyen haragod.

19 A nagy haragú [ember] büntetést szenvedjen, mert ha menteni akarod, még növeled [haragját.]

20 Engedj a tanácsnak, és vedd be az erkölcsi oktatást; hogy bölcs légy végre.

21 Sok gondolat van az ember elméjében; de csak az Úrnak tanácsa áll meg.

22 A mit leginkább kell embernek kivánni, az irgalmasság az, és jobb a szegény a hazug férfiúnál.

23 Az Úrnak félelme életre visz; és [az ilyen] megelégedve tölti az éjet, gonoszszal nem illettetik.

24 Bemártja a rest az õ kezét a tálba, de már a szájához nem viszi vissza.

25 Ha a csúfolót megvered, az együgyû lesz okosabb; és ha megdorgálod az eszest, megérti a tudományt.

26 A ki atyjával erõszakoskodik, anyját elûzi: gyalázatos és megszégyenítõ fiú az.

27 Szünjél meg, fiam, hallgatni az olyan tanítást, [mely téged arra visz], hogy a bölcseségnek igéjétõl eltévedj.

28 A semmirevaló bizonyság csúfolja a törvényt; az istentelenek szája elnyeli a gonoszságot.

29 A csúfolóknak készíttettek a büntetések, és az ütések a bolondok hátának.