1 Dėl savo užgaidų žmogus atsiskiria nuo kitų ir prieštarauja tam, kas teisinga.
2 Kvailiui nerūpi išmintis, o tik parodyti, kas yra jo širdyje.
3 Kai ateina nedorėlis, ateina ir panieka, o su nešlove ateina gėda.
4 Žmogaus žodžiai yra gilus vanduo, išminties šaltinistekanti srovė.
5 Negerai būti šališku nedorėliui ir teisme nuskriausti teisųjį.
6 Kvailio lūpos sukelia vaidus, ir jis savo burna prašosi mušamas.
7 Kvailio burna jį pražudo; jo lūpospinklės jo sielai.
8 Apkalbos yra lyg skanėstas, kuris pasiekia žmogaus vidurius.
9 Kas tingi dirbti, yra naikintojo brolis.
10 Viešpaties vardastvirtas bokštas, teisieji bėga į jį ir yra saugūs.
11 Turtuolio lobis yra jo įtvirtintas miestas, ir jo nuosavybė yra kaip aukšta siena jam.
12 Prieš sunaikinimą žmogaus širdis pasididžiuoja, prieš pagerbimą eina nuolankumas.
13 Kas atsako, iki galo neišklausęs, tas kvailas ir begėdis.
14 Žmogaus dvasia palaiko jį negalioje, bet kas pakels sužeistą dvasią?
15 Supratingojo širdis įgyja pažinimo ir išmintingojo ausis pažinimo ieško.
16 Dovanos plačiai atidaro žmogui duris pas didžiūnus.
17 Pirmasis, kalbąs teisme, atrodo teisus, kol ateina jo kaimynas ir išklausinėja jį.
18 Metant burtus pašalinami nesutarimai ir padaromas sprendimas tarp galingųjų.
19 Įžeistas brolis yra kaip įtvirtintas miestas; ginčai atskiria lyg pilių užkaiščiai.
20 Žmogus pripildys pilvą savo burnos vaisiais, pasisotins savo lūpų derliumi.
21 Mirtis ir gyvenimas yra liežuvio galioje; kas jį mėgsta, valgys jo vaisių.
22 Kas randa gerą žmoną, randa laimės ir Viešpaties palankumą.
23 Beturtis kalba maldaudamas, o turtingas atsako šiurkščiai.
24 Kas nori turėti draugų, turi pats būti draugiškas; būna draugų, artimesnių už brolį.
1 A maga kivánsága után megy az agyas ember, minden igaz bölcseség ellen dühösködik.
2 Nem gyönyörködik a bolond az értelemben, hanem abban, hogy az õ elméje nyilvánvalóvá legyen.
3 Mikor eljõ az istentelen, eljõ a megútálás; és a szidalommal a gyalázat.
4 Mély víz az ember szájának beszéde, buzogó patak a bölcseségnek kútfeje.
5 A gonosz személyének kedvezni nem jó, elfordítani az igazat az ítéletben.
6 A bolondnak beszédei szereznek versengést, és az õ szája ütésekért kiált.
7 A bolondnak szája az õ romlása, és az õ beszédei az õ életének tõre.
8 A susárlónak beszédei hizelkedõk; és azok a szív belsejét áthatják.
9 A ki lágyan viseli magát az õ dolgában, testvére annak, a ki tönkre tesz.
10 Erõs torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lészen.
11 A gazdagnak vagyona az õ erõs városa, és mint a magas kõfal, az õ gondolatja szerint.
12 A megromlás elõtt felfuvalkodik az ember elméje; a tisztesség elõtt pedig alázatosság van.
13 A ki felel valamit, míg meg nem hallja, ez bolondság és gyalázatos rá nézve.
14 A férfiú lelke elviseli a maga erõtlenségét; de a megtört lelket ki viseli el?
15 Az eszesnek elméje tudományt szerez, és a bölcseknek füle tudományt keres.
16 Az embernek ajándéka szabad útat szerez néki, és a nagyoknak orczája elé viszi õt.
17 Igaza van annak, a ki elsõ a perben; mígnem eljõ az õ peresfele, és megvizsgálja õt.
18 A versengéseket megszünteti a sorsvetés, és az erõseket elválasztja.
19 A felingerelt atyafiú [erõsb] az erõs városnál, és [az ilyen] versengések olyanok, mint a vár zárja.
20 A férfi szájának hasznával elégedik meg az õ belseje; az õ beszédének jövedelmével lakik jól.
21 Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában [van], és a [miképen] kiki szeret azzal élni, [úgy ]eszi annak gyümölcsét.
22 Megnyerte a jót, a ki talált feleséget, és vett jóakaratot az Úrtól!
23 Alázatos kérést szól a szegény; a gazdag pedig keményen felel.
24 Az ember, a kinek [sok] barátja van, széttöretik; de van barát, a ki ragaszkodóbb a testvérnél.