1 Švelnus atsakymas nuramina pyktį, aštrūs žodžiai sukelia rūstybę.
2 Išmintingojo liežuvis tinkamai naudoja pažinimą, o iš kvailio burnos liejasi kvailystės.
3 Viešpaties akys mato visur, jos stebi blogus ir gerus.
4 Maloni kalbagyvybės medis, šiurkšti šneka prislegia dvasią.
5 Kvailys paniekina savo tėvo pamokymus, o kas klauso perspėjimų, yra supratingas.
6 Turtų netrūksta teisiojo namuose, o nedorėlio pelnastik rūpesčiai.
7 Išmintingųjų lūpos skelbia pažinimą, o kvailio širdis to nedaro.
8 Nedorėlio aukapasibjaurėjimas Viešpačiui, bet teisiųjų maldos Jam patinka.
9 Nedorėlio keliaspasibjaurėjimas Viešpačiui, bet Jis myli tuos, kurie siekia teisumo.
10 Didelė bausmė tam, kuris pameta kelią; kas nekenčia įspėjimo, miršta.
11 Pragaras ir prapultis Viešpaties akivaizdoje, tuo labiau žmonių širdys.
12 Niekintojas nemėgsta to, kuris jį įspėja, ir neina pas išminčius.
13 Linksma širdis atsispindi veide, širdies skausmas slegia dvasią.
14 Protingas ieško pažinimo, neišmanėlis maitinasi kvailystėmis.
15 Prislėgtasis nemato šviesių dienų, kas turi linksmą širdį, tam visuomet šventė.
16 Geriau mažai su Viešpaties baime negu dideli turtai su rūpesčiu.
17 Geriau daržovių pietūs, kur yra meilė, negu nupenėtas veršis ten, kur neapykanta.
18 Piktas žmogus sukelia vaidus, o lėtas pykti juos nuramina.
19 Tinginio kelias pilnas erškėčių, o teisiojo keliasplatus.
20 Išmintingas sūnus yra džiaugsmas tėvui, kvailys paniekina savo motiną.
21 Neprotingas džiaugiasi kvailybe; protingasis eina tiesiu keliu.
22 Be patarimų sumanymai nueina niekais, bet kur daug patarėjų, jie įtvirtinami.
23 Žmogus džiaugiasi savo burnos atsakymu, ir laiku pasakytas žodis, koks jis mielas!
24 Išmintingo žmogaus gyvenimo kelias kyla į viršų, ir jis išvengia pragaro.
25 Viešpats sugriaus išdidžiųjų namus, bet įtvirtins našlės nuosavybę.
26 Nedorėlio mintyspasibjaurėjimas Viešpačiui, bet nekaltųjų žodžius Jis mėgsta.
27 Kas godus pelno, vargina savo namus; kas nepriima kyšių, bus gyvas.
28 Teisiojo širdis apsvarsto, kaip atsakyti, o nedorėlio burna beria piktus žodžius.
29 Viešpats toli nuo nedorėlių, bet teisiųjų maldas Jis išklauso.
30 Akių šviesa pradžiugina širdį; gera žiniasveikata kaulams.
31 Kas klausosi gyvenimo pabarimų, liks tarp išmintingųjų.
32 Kas nekreipia dėmesio į patarimus, kenkia pats sau; kas paklauso įspėjimų, įsigyja daugiau supratimo.
33 Viešpaties baimė moko išminties, prieš pagerbimą eina nuolankumas.
1 Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig támaszt haragot.
2 A bölcsek nyelve beszél jó tudományt: a tudatlanoknak száján pedig bolondság buzog ki.
3 Minden helyeken [vannak] az Úrnak szemei, nézvén a jókat és gonoszokat.
4 A nyelv szelídsége életnek fája; az abban való hamisság pedig a léleknek gyötrelme.
5 A bolond megútálja az õ atyjának tanítását; a ki pedig megbecsüli a dorgálást, igen eszes.
6 Az igaznak házában nagy kincs van; az istentelennek jövedelmében pedig háborúság.
7 A bölcseknek ajkaik hintegetnek tudományt; a bolondoknak pedig elméje nem helyes.
8 Az istentelenek áldozatja gyûlölséges az Úrnak; az igazak könyörgése pedig kedves néki.
9 Utálat az Úrnál az istentelennek úta; azt pedig, a ki követi az igazságot, szereti.
10 Gonosz dorgálás [jõ] arra, a ki útját elhagyja; a ki gyûlöli a fenyítéket, meghal.
11 A sír és a pokol az Úr elõtt vannak; mennyivel inkább az emberek szíve.
12 Nem szereti a csúfoló a feddést, [és] a bölcsekhez nem megy.
13 A vidám elme megvidámítja az orczát; de a szívnek bánatja miatt a lélek megszomorodik.
14 Az eszesnek elméje keresi a tudományt; a tudatlanok szája pedig legel bolondságot.
15 Minden napjai a szegénynek nyomorúságosak; a vidám elméjûnek pedig szüntelen lakodalma [van.]
16 Jobb a kevés az Úrnak félelmével, mint a temérdek kincs, a hol háborúság van.
17 Jobb a paréjnak étele, a hol szeretet van, mint a hízlalt ökör, a hol van gyûlölség.
18 A haragos férfiú szerez háborúságot; a hosszútûrõ pedig lecsendesíti a háborgást.
19 A restnek útja olyan, mint a tövises sövény; az igazaknak pedig útja megegyengetett.
20 A bölcs fiú örvendezteti az atyját; a bolond ember pedig megútálja az anyját.
21 A bolondság öröme az esztelennek; de az értelmes férfiú igazán jár.
22 Hiábavalók lesznek a gondolatok, mikor nincs tanács; de a tanácsosok sokaságában elõmennek.
23 Öröme van az embernek szája feleletében; és az idejében [mondott] beszéd, oh mely igen jó!
24 Az életnek úta felfelé van az értelmes ember számára, hogy eltávozzék a pokoltól, mely aláfelé van.
25 A kevélyeknek házát kiszakgatja az Úr; megerõsíti pedig az özvegynek határát.
26 Útálatosak az Úrnak a gonosz gondolatok; de kedvesek a tiszta beszédek.
27 Megháborítja az õ házát, a ki követi a telhetetlenséget; a ki pedig gyûlöli az ajándékokat, él az.
28 Az igaznak elméje meggondolja, mit szóljon; az istenteleneknek pedig szája ontja a gonoszt.
29 Messze [van] az Úr az istentelenektõl; az igazaknak pedig könyörgését meghallgatja.
30 A szemek világa megvidámítja a szívet; a jó hír megerõsíti a csontokat.
31 A mely fül hallgatja az életnek dorgálását, a bölcsek között lakik.
32 A ki elvonja magát az erkölcsi tanítástól, megútálja az õ lelkét; a ki pedig hallgatja a feddést, értelmet szerez.
33 Az Úrnak félelme a bölcseségnek tudománya, és a tisztességnek elõtte jár az alázatosság.