1 Žodžiai Agūro, Jakės sūnaus. Taip jis kalbėjo Itieliui, pačiam Itieliui ir Ukalui:

2 "Aš suprantu mažiau negu kiti ir neturiu žmogaus proto.

3 Aš nesimokiau išminties ir neturiu Šventojo pažinimo.

4 Kas užžengė į dangų ir nusileido? Kas sulaikė vėją savo rankomis? Kas įvyniojo vandenis į drabužį? Kas nustatė žemės ribas? Kuo vardu Jis ir Jo sūnus, ar žinai?

5 Kiekvienas Dievo žodis yra tyras; Jis yra skydas tiems, kurie Juo pasitiki.

6 Nieko nepridėk prie Jo žodžių, kad Jis neapkaltintų tavęs ir neliktum melagis.

7 Dviejų dalykų prašau, neužgink man jų pirma, negu mirsiu.

8 Pašalink nuo manęs tuštybę ir melą; neduok man turtų nė skurdo, maitink mane tuo, ko man reikia,

9 kad pasisotinęs neišsiginčiau Tavęs ir nesakyčiau: ‘Kas yra Viešpats?’ arba nuskurdęs nevogčiau ir be reikalo neminėčiau Dievo vardo.

10 Neskųsk tarno jo šeimininkui, kad jis nekeiktų tavęs ir tu neliktum kaltas.

11 Yra karta, kuri keikia tėvą ir nelaimina motinos.

12 Karta, kuri laiko save švaria, bet nenusiplauna savo purvo.

13 Karta, kurios išdidus žvilgsnis ir pakeltos blakstienos.

14 Karta, kurių dantys yra kardai ir peiliai, kuriais ji suryja vargšus krašte ir beturčius tarp žmonių.

15 Siurbėlė turi dvi dukteris, kurios šaukia: ‘Duok, duok!’ Trys dalykai yra nepasotinami, o ketvirtas niekada nesako: ‘Užtenka’.

16 Tai mirusiųjų buveinė, nevaisingos įsčios, žemė, kuri sugeria vandenį, ir ugnis­ji nesako: ‘Užtenka!’

17 Akis, kurios tyčiojasi iš tėvo ir niekina paklusnumą motinai, iškapos varnai slėnyje ir suės erelio jaunikliai.

18 Trys dalykai man nesuvokiami ir ketvirtojo nesuprantu:

19 erelio kelias padangėje, gyvatės­ant uolos, laivo­jūroje ir vyro kelias su mergaite.

20 Štai kelias neištikimos moters; ji pavalgo ir, nusišluosčiusi lūpas, sako: ‘Nieko blogo nepadariau’.

21 Dėl trijų dalykų sujuda žemė, ketvirtojo ji negali pakęsti:

22 tarno, kai jis karaliauja, kvailio, kai jis pasisotina,

23 bjaurios moteriškės, kai ji išteka, ir tarnaitės, kuri užima šeimininkės vietą.

24 Keturi žemės gyvūnai yra maži, bet labai išmintingi:

25 skruzdės nėra stipri tauta, tačiau vasarą prisirengia sau maisto;

26 triušiai yra silpni, tačiau pasidaro namus uolose;

27 skėriai neturi karaliaus, tačiau tvarkingai skrenda būriais;

28 voras audžia savo rankomis, tačiau būna ir karaliaus rūmuose.

29 Trys vaikšto išdidžiai, ketvirtas eina didingai:

30 liūtas­stipriausias tarp žvėrių, nebijo nieko;

31 kurtas, ožys ir karalius priešaky savo žmonių.

32 Jei buvai kvailas ir aukštinai save ar planavai pikta, užsidenk ranka savo burną.

33 Plakant pieną, gaunamas sviestas; stipriai šnypščiant nosį, pasirodo kraujas; pykčio kurstymas sukelia ginčą".

1 Agurnak, a Jáké fiának beszédei, próféczia, melyet mondott a férfiú Itielnek, Itielnek és Ukálnak.

2 Minden embernél tudatlanabb vagyok én, és nincs emberi értelem én bennem.

3 És nem tanultam a bölcseséget, hogy a Szentnek ismeretét tudnám.

4 Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az õ markába? Kicsoda kötötte a vizet az õ köntösébe? Ki állapította meg a földnek minden határit? Kicsoda ennek neve? Avagy kicsoda ennek fiának neve, ha tudod?

5 Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és paizs az ahhoz folyamodóknak.

6 Ne tégy az õ beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy.

7 Kettõt kérek tõled; ne tartsd meg én tõlem, mielõtt meghalnék.

8 A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tõlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendõ eledellel.

9 Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!

10 Ne rágalmazd a szolgát az õ uránál, hogy meg ne átkozzon téged, és bûnhõdnöd ne kelljen.

11 [Van oly] nemzetség, a ki az õ atyját átkozza, és az õ anyját nem áldja.

12 [Van] nemzetség, a ki a maga szemei elõtt tiszta, pedig az õ rútságából ki nem tisztíttatott.

13 [Van] kevély szemû nemzetség, és a kinek szemöldökei igen fellátnak!

14 [Van] olyan nemzetség, a kinek fogai fegyverek, és a kinek zápfogai kések; hogy a szegényeket kiemészszék e földrõl, és az emberek közül a szûkölködõket.

15 A nadálynak két leánya van: addsza, addsza! E három nem elégszik meg; négyen nem mondják: elég;

16 A sír és a meddõ asszony, a föld meg nem elégszik a vízzel, és a tûz nem mondja: elég!

17 A szemet, mely megcsúfolja atyját, vagy megútálja az anyja iránt való engedelmességet, kivágják a völgynek hollói, vagy megeszik a sasfiak.

18 E három megfoghatatlan elõttem, és e négy dolgot nem tudom:

19 A keselyûnek útát az égben, a kígyónak útát a kõsziklán, a hajónak nyomát a mély tengerben, és a férfiúnak útát a leányzóval.

20 Ilyen a paráználkodó asszonynak úta; eszik, azután megtörli száját és azt mondja: nem cselekedtem semmi gonoszt.

21 Három [dolog] alatt indul meg a föld, és négyet nem szenvedhet el.

22 A szolga alatt, mikor uralkodik, és a bolond alatt, mikor elég kenyere van,

23 A gyûlölt asszony alatt, ha [mégis] férjhez megy; és a szolgáló alatt, ha örököse lesz az õ asszonyának.

24 E négy apró állata [van] a földnek, a melyek bölcsek, elmések:

25 A hangyák erõtlen nép, mégis megkeresik nyárban a magok eledelét;

26 A marmoták nem hatalmas nép, mégis kõsziklán csinálják az õ házokat;

27 Királyuk nincs a sáskáknak, mindazáltal mindnyájan szép renddel mennek ki;

28 A pókot kézzel megfoghatod, mégis ott van a királyok palotáiban.

29 Három állat van, a mely szépen jár, sõt négy, a mely jól jár.

30 Az oroszlán, a hõs a vadak között, mely el nem fut senki elõl;

31 A harczra felékesített ló, vagy a kecskebak, és a király, a kinek senki nem mer ellene állani.

32 Ha bolond voltál felfuvalkodásodban, vagy ha meggondoltad: kezedet szájadra vessed.

33 Mert [miképen] a ki tejet köpül, vajat csinál; és a ki keményen fújja ki az õ orrát, vért hoz ki: [úgy] a ki a haragot ingerli, háborúságot szerez.