1 Nesigirk rytdiena, nes nežinai, ką ji tau atneš.
2 Tegul kitas giria tave, o ne tavo burna; svetimas, bet ne tavo lūpos.
3 Akmuo ir smėlis yra sunkūs, bet kvailio pyktis yra sunkesnis už abu.
4 Rūstybė yra žiauri, pyktis nesuvaldomas, bet kas gali atsispirti pavydui?
5 Geriau yra viešas įspėjimas negu slapta meilė.
6 Žaizdos nuo draugo yra geriau negu klastingas priešo pabučiavimas.
7 Sotus ir medaus nevalgo, o alkanam ir kartus daiktas yra saldus.
8 Žmogus, palikęs savo vietą, yra kaip paukštis, išskridęs iš lizdo.
9 Draugo žodžiai ir nuoširdūs patarimai gaivina širdį kaip aliejai ir brangūs kvepalai.
10 Neprarask savo draugo ir tėvo draugo. Nelaimės dieną neik į brolio namus. Kaimynas arti geriau negu brolis toli.
11 Mano sūnau, būk išmintingas ir pradžiugink mano širdį, kad galėčiau atsakyti tam, kuris man priekaištauja.
12 Supratingas numato pavojų ir pasislepia, o neišmanėlis eina ir nukenčia.
13 Paimk apdarą iš to, kas laidavo už svetimą, ir turėk užstatą iš suvedžiotojo.
14 Kas atsikėlęs anksti rytą garsiai laimina savo draugą, tai bus jam įskaityta prakeikimu.
15 Varvantis stogas lietingą dieną ir vaidinga moteris yra panašūs.
16 Kas nori ją sulaikyti yra kaip tas, kas galvoja sustabdyti vėją arba išlaikyti saujoje aliejų.
17 Kaip geležis galanda geležį, taip žmogus aštrina savo draugą.
18 Kas prižiūri figmedį, valgo jo vaisių; kas laukia šeimininko, sulaukia pagarbos.
19 Kaip vanduo atspindi veidą, taip žmogaus širdis atspindi žmogų.
20 Kaip pragaras ir prapultis niekados neprisipildo, taip žmogaus akys niekados nepasisotina.
21 Kaip sidabras ir auksas ištiriamas ugnyje, taip žmogus ištiriamas pagyrimais.
22 Nors sugrūstum kvailį piestoje su grūdais, jo kvailystė neatsiskirtų nuo jo.
23 Prižiūrėk rūpestingai savo avis ir bandą,
24 nes turtas nėra amžinas ir karūna neišlieka visoms kartoms.
25 Kai šienas suvežamas, pasirodo atolas, ir renkamos kalnų žolės.
26 Avinėliai tavo drabužiams, ožiai laukams nusipirkti.
27 Ožkų pieno užteks maistui tau, tavo šeimai ir tarnaitėms aprūpinti.
1 Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap [tereád.]
2 Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid.
3 Nehézség van a kõben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettõnél.
4 A búsulásban kegyetlenség [van,] és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység elõtt?
5 Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél.
6 Jószándékból valók a barátságos embertõl vett sebek; és temérdek a gyûlölõnek csókja.
7 A jóllakott ember még a lépesmézet is megtapodja; de az éhes embernek minden keserû édes.
8 Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétõl, olyan az ember, a ki elbujdosott az õ lakóhelyétõl.
9 [Mint] a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az õ barátjának édes [szavai is, melyek] lelke tanácsából [valók.]
10 A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál.
11 Légy bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol.
12 Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják.
13 Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg.
14 A ki nagy hangon áldja az õ barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki.
15 A sebes záporesõ idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók.
16 Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az õ jobbja olajjal találkozik.
17 [Miképen] egyik vassal a másikat élesítik, [a képen] az ember élesíti az õ barátjának orczáját.
18 [Mint] a ki õrzi a fügét, eszik annak gyümölcsébõl, úgy a ki az õ urára vigyáz, tiszteltetik.
19 Mint a vízben egyik orcza a másikat [megmutatja,] úgy egyik embernek szíve a másikat.
20 [Mint] a sír és a pokol meg nem elégednek, [úgy] az embernek szemei meg nem elégednek.
21 [Mint] az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében [próbáltatik meg, úgy] az ember az õ híre-neve szerint.
22 Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörõvel a megtört gabona között, nem távoznék el õ tõle az õ bolondsága.
23 Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra.
24 Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségrõl nemzetségre lesz-é?
25 [Mikor] levágatott a szénafû, és megtetszett a sarjú, és begyûjtettek a hegyekrõl a fûvek:
26 Vannak juhaid a te ruházatodra, és kecskebakok mezõnek árául,
27 És elég kecsketej a te ételedre, a te házadnépének ételére, és szolgálóleányaidnak ételül.