1 Viešpatie, kiek daug yra mane varginančių, daug tų, kurie sukyla prieš mane.

2 Apie mane daugelis kalba: "Nėra jam pagalbos Dieve".

3 Bet Tu, Viešpatie, esi mano skydas ir mano šlovė. Tu pakeli mano galvą.

4 Aš Viešpaties garsiai šaukiausi, ir Jis išgirdo nuo savo šventojo kalno.

5 Aš atsiguliau ir užmigau, ir vėl pabudau, nes Viešpats mane palaikė.

6 Nebijosiu dešimčių tūkstančių žmonių, kurie sustoja aplinkui mane.

7 Viešpatie, kelkis, gelbėk mane, mano Dieve! Tu smogei mano priešams į žiauną, sutrupinai bedieviams dantis.

8 Viešpatyje yra išgelbėjimas! Palaimink savąją tautą!

1 Dávid zsoltára; fia, Absolon elõl való futásakor.

2 Uram! mennyire megsokasodtak ellenségeim! sokan vannak a reám támadók!

3 Sokan mondják az én lelkem felõl: Nincs számára segítség Istennél, Szela.

4 De te, oh Uram! paizsom vagy nékem, dicsõségem, az, a ki felmagasztalja az én fejemet.

5 Felszóval kiálték az Úrhoz, és õ meghallgata engemet, az õ szentsége hegyérõl. Szela.

6 Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.

7 Nem félek sok ezernyi néptõl sem, a mely köröskörül felállott ellenem.

8 Kelj fel Uram, tarts meg engem Istenem, mert te verted arczul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetörted. [ (Psalms 3:9) Az Úré a szabadítás; [legyen] a te népeden a te áldásod. Szela. ]