1 Viešpatie, kiek daug yra mane varginančių, daug tų, kurie sukyla prieš mane.2 Apie mane daugelis kalba: "Nėra jam pagalbos Dieve".3 Bet Tu, Viešpatie, esi mano skydas ir mano šlovė. Tu pakeli mano galvą.4 Aš Viešpaties garsiai šaukiausi, ir Jis išgirdo nuo savo šventojo kalno.5 Aš atsiguliau ir užmigau, ir vėl pabudau, nes Viešpats mane palaikė.6 Nebijosiu dešimčių tūkstančių žmonių, kurie sustoja aplinkui mane.7 Viešpatie, kelkis, gelbėk mane, mano Dieve! Tu smogei mano priešams į žiauną, sutrupinai bedieviams dantis.8 Viešpatyje yra išgelbėjimas! Palaimink savąją tautą!

1 Dávid zsoltára; fia, Absolon elõl való futásakor.2 Uram! mennyire megsokasodtak ellenségeim! sokan vannak a reám támadók!3 Sokan mondják az én lelkem felõl: Nincs számára segítség Istennél, Szela.4 De te, oh Uram! paizsom vagy nékem, dicsõségem, az, a ki felmagasztalja az én fejemet.5 Felszóval kiálték az Úrhoz, és õ meghallgata engemet, az õ szentsége hegyérõl. Szela.6 Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.7 Nem félek sok ezernyi néptõl sem, a mely köröskörül felállott ellenem.8 Kelj fel Uram, tarts meg engem Istenem, mert te verted arczul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetörted. [ (Psalms 3:9) Az Úré a szabadítás; [legyen] a te népeden a te áldásod. Szela. ]