1 Viešpačiu aš pasitikiu. Kaip jūs sakote mano sielai: "Skrisk kaip paukštis į kalnus"?

2 Įtempia nedorėliai lanką, prie templės strėlę jau deda, kad tamsoje šaudytų į tiesiaširdžius.

3 Kai pamatai griaunami, ką gi begali teisusis?

4 Viešpats savo šventykloje; danguje stovi Viešpaties sostas. Jo akys stebi, žmonių vaikus jos tyrinėja.

5 Viešpats teisųjį tiria, o nedorėliu ir smurtininku Jis bjaurisi.

6 Jis lydins ant bedievių žarijomis, ugnimi ir siera, jų lemtis bus svilinanti vėtra.

7 Viešpats teisus ir Jam miela teisybė. Dorieji regės Jo veidą.

1 Az éneklõmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!

2 Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívûekre lövöldözzenek.

3 Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?

4 Az Úr az õ szent templomában, az Úr trónja az egekben; az õ szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.

5 Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelõjét, gyûlöli az õ lelke.

6 Hálókat hullat a gonoszokra; tûz, kénkõ és égetõ szél az õ osztályrészök!

7 Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az õ orczáját.