1 Tavimi, Viešpatie, pasitikiu; niekados tenebūsiu sugėdintas. Savo teisumu išgelbėk mane.

2 Palenk prie manęs savo ausį, skubiai išgelbėk mane. Būk man stipri uola, tvirtovė išsigelbėti.

3 Tu mano uola ir tvirtovė. Dėl savo vardo vesk ir saugok mane,

4 išnarpliok mane iš tinklo, kuris slaptai man padėtas, nes Tu esi mano jėga.

5 Į Tavo rankas pavedu savo dvasią. Tu išgelbėjai mane, Viešpatie, tiesos Dieve!

6 Aš neapkenčiu niekingų stabų garbintojų, bet pasitikiu Viešpačiu.

7 Aš džiūgausiu ir linksminsiuos Tavo gailestingume; Tu pažvelgei į mano vargą, į skausmą mano sielos,

8 neatidavei manęs į priešo rankas, leidai mano kojoms laisvai bėgti.

9 Pasigailėk manęs, Viešpatie, nes suspaustas esu; nusilpo nuo liūdesio mano akys, mano siela ir pilvas.

10 Sielvartas graužia mano gyvenimą, vaitojimas­mano metus; išseko mano jėgos dėl mano kaltės ir mano kaulai sunyko.

11 Visiems savo priešams tapau pajuoka, netgi savo kaimynams; pažįstami bijo manęs, kurie gatvėje mato mane, bėga nuo manęs.

12 Esu pamirštas kaip numirėlis, dingęs iš atminties; tapau kaip sudužęs indas.

13 Aš girdžiu, ką daugelis šnibžda­baimė aplinkui. Jie tariasi prieš mane, galvoja atimti mano gyvybę.

14 Tavimi, Viešpatie, pasitikėjau ir sakiau: "Tu esi mano Dievas".

15 Tavo rankose yra mano laikai. Gelbėk mane iš rankos mano priešų ir persekiotojų.

16 Parodyk savo tarnui savo šviesų veidą; išgelbėk mane dėl savo gailestingumo.

17 Viešpatie, tenebūsiu sugėdintas, nes Tavęs šaukiuosi! Telieka sugėdinti nedorėliai, tenutyla jie kape.

18 Tegul tampa nebylios melagių lūpos, kurios prieš teisųjį įžūliai su puikybe ir panieka kalba!

19 Viešpatie, koks didis yra Tavo gerumas Tavęs bijantiems, kurie pasitiki Tavimi žmonių akivaizdoje.

20 Tu paslėpsi juos savo artume nuo žmonių išdidumo, saugosi juos savo palapinėje nuo liežuvių plakimo.

21 Palaimintas tebūna Viešpats! Jis suteikė man nuostabią malonę sustiprintame mieste.

22 Nes aš skubotai tariau: "Esu atskirtas nuo Tavo akių". Tačiau Tu išgirdai mano maldavimą, kai šaukiausi Tavęs.

23 Mylėkite Viešpatį, visi Jo šventieji. Ištikimuosius apsaugo Viešpats ir su kaupu atlygina išdidiems.

24 Būkite drąsūs visi, kurie pasitikite Viešpačiu, ir Jis sustiprins jūsų širdis.

1 Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára.

2 Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem.

3 Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erõs kõszálam, erõdített házam, hogy megtarts engem.

4 Mert kõsziklám és védõváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet.

5 Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erõsségem.

6 Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hûséges Isten.

7 Gyûlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én.

8 Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat [és] megismered a háborúságokban lelkemet;

9 És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, [sõt] tágas térre állatod lábaimat.

10 Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem.

11 Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban [múlnak] éveim; bûnöm miatt roskadoz erõm, és kiasznak csontjaim.

12 Temérdek üldözõm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerõseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tõlem.

13 Töröltettem, akár a halott, az emlékezetbõl; olyanná lettem, mint az elroshadt edény.

14 Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelõl, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet.

15 De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem.

16 Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezébõl és üldözõimtõl.

17 Világosítsd meg orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból.

18 Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg [és] pusztuljanak a Seolba.

19 A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerõen szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel.

20 Mily bõséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged félõknek, [és] megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai elõtt.

21 Elrejted õket a te orczádnak rejtekében az emberek zendülései elõl; sátorban õrzöd õket a perpatvarkodó nyelvektõl.

22 Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerõsített városon!

23 Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elõl; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád.

24 Szeressétek az Urat mind ti õ kedveltjei; a híveket megõrzi az Úr és bõven megfizet a kevélyen cselekvõknek! [ (Psalms 31:25) Legyetek erõsek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat! ]