1 Palaiminti, kurių kelias nepeiktinas, kurie pagal Viešpaties įstatymą vaikšto.
2 Palaiminti, kurie klauso Jo liudijimų ir visa širdimi Jo ieško,
3 nedaro jie neteisybės, vaikšto Jo keliais.
4 Tu įsakei stropiai vykdyti Tavo potvarkius.
5 O kad mano keliai būtų nukreipti vykdyti Tavo nuostatus!
6 Niekada nepatirčiau gėdos, jei į Tavo įsakymus žiūrėčiau.
7 Tyra širdimi Tave šlovinsiu, teisius Tavo nuosprendžius pažinęs.
8 Nuostatus Tavo vykdysiu, nepalik manęs visiškai.
9 Kaip gali jaunuolis savo kelią išlaikyti tyrą? Laikydamasis Tavo žodžių.
10 Visa širdimi ieškojau Tavęs, neleisk man nuo įsakymų Tavo nuklysti.
11 Giliai širdyje paslėpiau Tavo žodį, kad Tau nenusidėčiau.
12 Palaimintas esi, Viešpatie, mane savo nuostatų mokyk.
13 Savo lūpomis skelbiau visus Tavo sprendimus.
14 Tavo liudijimų keliais džiaugiuosi labiau negu visais turtais.
15 Apie Tavo potvarkius nuolat mąstysiu ir žiūrėsiu į Tavo kelius.
16 Nuostatais Tavo gėrėsiuos, nepamiršiu Tavo žodžių.
17 Suteik savo tarnui malonę, kad aš gyvendamas Tavo žodžio laikyčiausi.
18 Atverk man akis, kad stebuklus Tavo įstatyme regėčiau.
19 Esu žemėje svečias, neslėpk nuo manęs savo įsakymų.
20 Mano siela pailso, besiilgėdama Tavo sprendimų.
21 Tu sudraudi išdidžiuosius; prakeikti nuklydę nuo Tavo įsakymų.
22 Pašalink nuo manęs panieką ir gėdą, nes laikausi Tavo liudijimų.
23 Kunigaikščiai susirinkę tariasi prieš mane, bet Tavo tarnas mąsto apie Tavo nuostatus.
24 Tavo liudijimai yra mano pasimėgimas ir mano patarėjai.
25 Mano siela nublokšta į dulkes, atgaivink mane, kaip esi pažadėjęs.
26 Savo kelius paskelbiau, ir Tu išklausei mane; pamokyk mane savo nuostatų.
27 Leisk man suvokti Tavo potvarkių kelią, tai kalbėsiu apie Tavo stebuklus.
28 Mano siela nyksta iš sielvarto, sustiprink mane, kaip esi pažadėjęs.
29 Melo kelią pašalink nuo manęs, savo įstatymu mane apdovanok.
30 Pasirinkau tiesos kelią, Tavo sprendimus laikau priešais save.
31 Įsitvėriau Tavo liudijimų; Viešpatie, neleisk man patirti gėdos.
32 Tavo įsakymų keliu bėgsiu, kai išplėsi mano širdį.
33 Viešpatie, pamokyk mane savo nuostatų kelio, tai iki galo jo laikysiuos.
34 Duok suprasti Tavo įstatymą, kad vykdyčiau ir nuoširdžiai jo laikyčiausi.
35 Savo įsakymų takais mane vesk, nes jais aš gėriuosi.
36 Palenk mano širdį prie liudijimų savo, o ne prie godumo,
37 nugręžk mano akis nuo tuštybių; atgaivink mane savo kelyje.
38 Ištesėk pažadą, duotą savo tarnui, kuris bijosi Tavęs.
39 Nukreipk nuo manęs gėdą, kuri baugina mane, nes Tavo sprendimai yra geri.
40 Štai aš ilgiuosi Tavo potvarkių, atgaivink mane savo teisumu.
41 Viešpatie, būk man gailestingas, teateina Tavo išgelbėjimas, kaip Tu pažadėjai.
42 Tada duosiu atsakymą tam, kuris iš manęs tyčiojasi, nes pasitikiu Tavo žodžiu.
43 Neatimk iš manęs tiesos žodžio, nes laukiu Tavo sprendimų.
44 Per amžių amžius laikysiuos Tavo įstatymo.
45 Vaikščiosiu laisvas, nes tyrinėju Tavo potvarkius.
46 Kalbėsiu apie Tavo liudijimus karalių akivaizdoje ir nebūsiu sugėdintas.
47 Gėrėsiuosi Tavo įsakymais, kuriuos pamilau.
48 Kelsiu rankas į Tavo įsakymus, kuriuos pamilau, mąstysiu apie Tavo nuostatus.
49 Prisimink žodį savo tarnui, kuriuo suteikei man viltį.
50 Tai yra paguoda mano varge, nes Tavo žodis mane atgaivino.
51 Nors pasipūtėliai mane skaudžiai išjuokia, nuo Tavo įstatymo aš nenukrypau.
52 Viešpatie, aš prisimenu Tavo senus nuosprendžius ir jais pasiguodžiu.
53 Mane siaubas apima, kai matau nedorėlį, nepaisantį Tavo įstatymo.
54 Tavo nuostatai tapo man giesmėmis mano viešnagės namuose.
55 Ir naktį atsimenu, Viešpatie, Tavąjį vardą ir laikausi Tavo įstatymo.
56 Tai teko man, nes aš laikiausi Tavo potvarkių.
57 Viešpats yra mano dalis; aš pasižadėjau Tavo žodžių laikytis.
58 Nuoširdžiai ieškau Tavo palankumo, būk gailestingas, kaip esi pažadėjęs.
59 Galvojau apie savo kelią ir pasukau link Tavo liudijimų.
60 Skubiai ir nedelsdamas vykdau Tavo įsakymus.
61 Nors nedorėliai apiplėšė mane, bet aš neužmiršau Tavo įstatymo.
62 Vidurnaktį atsikėlęs, dėkoju už teisingus Tavo sprendimus.
63 Aš draugas visiems, kurie Tavęs bijo ir Tavo potvarkius vykdo.
64 Viešpatie, žemė pilna Tavo gailestingumo, mokyk mane savo nuostatų.
65 Viešpatie, Tu darei savo tarnui gera, kaip buvai pažadėjęs.
66 Mokyk mane teisingai nuspręsti ir pasirinkti, nes aš patikėjau Tavo įsakymais.
67 Nuklydęs ir pažemintas buvau, bet dabar klausau Tavo žodžio.
68 Tu esi geras ir darai gera, mokyk mane savo nuostatų.
69 Šmeižtais drabsto mane pasipūtėliai, bet aš nuoširdžiai Tavo potvarkių laikausi.
70 Jų širdis vieni riebalai, o aš gėriuosi Tavo įstatymu.
71 Naudinga man buvo nukentėti, kad Tavo nuostatų pasimokyčiau.
72 Man Tavo įstatymas brangesnis už daugybę aukso ir sidabro.
73 Tavo rankos padarė ir suformavo mane; suteik man išminties suprasti Tavo įsakymus.
74 Kurie Tavęs bijo, džiaugiasi mane matydami, nes Tavo žodžiu pasitikiu.
75 Viešpatie, žinau, jog teisingi Tavo sprendimai ir teisingai mane nubaudei.
76 Paguosk dabar mane savo malone, kaip esi savo tarnui žadėjęs.
77 Būk gailestingas, kad aš išlikčiau gyvas, nes gėriuosi Tavo įstatymu.
78 Sugėdinti tebūna išdidieji, nes jie be priežasties puolė mane. Aš mąstysiu apie Tavo potvarkius.
79 Tesigręžia į mane, kurie Tavęs bijo, kurie pažino Tavo liudijimus.
80 Tegu mano širdis nepažeidžia nuostatų Tavo, kad nebūčiau sugėdintas.
81 Mano siela ilgisi Tavo išgelbėjimo, bet aš pasitikiu Tavo žodžiu.
82 Mano akys pavargo belaukdamos, kas Tavo žadėta. Kada Tu mane paguosi?
83 Nors tapau panašus į vynmaišį dūmuose, bet Tavo nuostatų neužmiršau.
84 Kiek dar dienų liko Tavo tarnui? Kada mano persekiotojus pasmerksi?
85 Išdidieji kasa man duobę, nepaisydami Tavo įstatymo.
86 Visi Tavo įsakymai teisūs; padėk man prieš melagingus persekiotojus.
87 Jie vos nesunaikino manęs žemėje. Bet aš Tavo potvarkių neapleidau.
88 Atgaivink mane dėl savo malonės! Aš laikysiuosi Tavo burnos liudijimų.
89 Viešpatie, Tavo žodis amžinai įtvirtintas danguje.
90 Tavo ištikimybė kartų kartoms; Tu sutvėrei žemę, ir ji pasilieka.
91 Ligi šiol viskas laikosi, kaip Tavo nutarta, Tau viskas tarnauja.
92 Jei Tavo įstatymu nesigėrėčiau, seniai būčiau žuvęs.
93 Niekada neužmiršiu Tavo potvarkių, nes jais Tu atgaivinai mane.
94 Aš esu Tavo, išgelbėk mane, trokštu suvokti Tavo potvarkius.
95 Nedorėliai mane pražudyti kėsinasi, tačiau aš Tavo liudijimų laikysiuosi.
96 Mačiau, kad tobuliausi dalykai yra riboti, tik įsakymas Tavo beribis.
97 Kaip aš myliu Tavo įstatymą, mąstau apie jį ištisą dieną.
98 Įsakymai Tavo padarė mane protingesnį už mano priešus, nes jie visuomet su manimi.
99 Daugiau suprantu už visus savo mokytojus, nes mąstau apie Tavo liudijimus.
100 Daugiau išmanau už senius, nes laikausi Tavo potvarkių.
101 Nuo bet kokio pikto kelio susilaikau, nes klausau Tavo žodžio.
102 Nuo Tavo sprendimų nenukrypau, nes Tu mokai mane.
103 Kokie saldūs man yra Tavo žodžiai, saldesni mano burnai už medų.
104 Dėl Tavo potvarkių tapau išmintingas, todėl nekenčiu jokio melo.
105 Tavo žodis yra žibintas mano kojai ir šviesa mano takui.
106 Prisiekiau vykdyti Tavo teisingus sprendimus ir laikysiuosi jų.
107 Viešpatie, esu labai prislėgtas, atgaivink mane, kaip esi pažadėjęs.
108 Viešpatie, priimk mano lūpų laisvos valios auką, pamokyk mane savo sprendimų.
109 Mano siela yra nuolat mano rankoje, tačiau Tavo įstatymo nepamirštu.
110 Nedorėliai man spendžia žabangus, bet nuo Tavo potvarkių nenukrypau.
111 Pamokymai Tavo yra mano paveldėtas turtas, jie mano širdies džiaugsmas.
112 Palenkiau savo širdį vykdyti Tavo nuostatų, tai darysiu dabar ir visados.
113 Veidmainių nekenčiu, bet Tavo įstatymą myliu.
114 Tu esi mano slėptuvė ir skydas, Tavo žodžiais pasitikiu.
115 Pasitraukite nuo manęs, piktadariai! Aš Viešpaties įsakymus vykdysiu.
116 Palaikyk mane, kaip žadėjai, kad gyvenčiau, tenebūsiu sugėdintas dėl savo vilties.
117 Suteik pagalbą, ir aš būsiu saugus, nuostatų Tavo niekados nepamiršiu.
118 Tu atmeti tuos, kurie nuo Tavo nuostatų nukrypo, jie apsigauna savo melu.
119 Tu visus žemės nedorėlius pašalini tartum atmatas, bet aš myliu Tavo liudijimus.
120 Mano kūnas dreba, bijodamas Tavęs, aš bijau Tavo sprendimų.
121 Dariau, kas yra teisu ir teisinga; neatiduok manęs prispaudėjams.
122 Užtikrink savo tarnui gerovę, neleisk, kad išdidieji mane nugalėtų.
123 Mano akys pavargo belaukdamos Tavo išgelbėjimo ir Tavo teisumo žodžio.
124 Būk gailestingas savo tarnui, mokyk mane savo nuostatų.
125 Esu Tavo tarnas; duok man supratimą pažinti Tavo liudijimus.
126 Viešpatie, metas Tau veikti, nes žmonės laužo Tavo įstatymą.
127 Tavo įsakymai brangesni man už auksą, už gryną auksą.
128 Todėl visus Tavo potvarkius laikau teisingais, nekenčiu melagingų takų.
129 Tavo liudijimai yra stebuklingi, todėl mano siela jų klauso.
130 Tavo žodžių aiškinimas apšviečia, neišmanančius daro supratingus.
131 Atveriu savo burną ir įkvepiu, alkstu Tavo įsakymų.
132 Pažvelk į mane ir būk gailestingas, kaip darai mylintiems Tavo vardą.
133 Kreipk mano žingsnius pagal savo žodžius, kad neteisybė man neviešpatautų.
134 Nuo žmonių priespaudos mane išlaisvink, ir aš vykdysiu Tavo potvarkius.
135 Parodyk savo tarnui savo veidą šviesų ir mokyk mane savo nuostatų.
136 Iš akių man srūva upeliai, nes jie nesilaiko Tavo įstatymo.
137 Viešpatie, Tu esi teisus, teisingi Tavo sprendimai.
138 Tavo liudijimai teisingi ir neabejotini.
139 Mano uolumas graužia mane, nes priešai pamiršo Tavo žodžius.
140 Tavo žodis yra visiškai tyras, jį Tavo tarnas brangina.
141 Nors esu paniekintas ir menkas, bet Tavo potvarkių neužmiršiu.
142 Tavo teisumas amžinas, Tavo įstatymastiesa.
143 Nors vargas ir sielvartas spaudžia, bet Tavo įsakymais gėriuosi.
144 Tavo liudijimai yra teisingi per amžius. Leisk man juos suprasti, ir aš gyvensiu.
145 Šaukiuosi iš širdies, Viešpatie, išklausyk mane; aš laikysiuosi Tavo nuostatų.
146 Šaukiuosi Tavęs; išgelbėk mane, ir klausysiu Tavo liudijimų.
147 Prieš aušrą keliuosi ir šaukiu, nes pasitikiu Tavo žodžiu.
148 Atmerkiu akis dar prieš aušrą, mąstau apie Tavo žodį.
149 Viešpatie, išgirsk mane, būdamas maloningas; atgaivink mane, kaip esi nusprendęs.
150 Artėja priešai klastingi, nutolę nuo Tavo įstatymo.
151 Arti esi, Viešpatie, ir visi Tavo įsakymai teisingi.
152 Seniai pažinau Tavo liudijimus, kad jie yra amžini.
153 Pažvelk į mano skurdą ir išlaisvink mane; juk aš nepamirštu Tavo įstatymo.
154 Gink mano bylą ir išvaduok mane, atgaivink, kaip esi pažadėjęs.
155 Išgelbėjimas toli nuo nedorėlių, nes jie neklauso Tavo nuostatų.
156 Koks didis, Viešpatie, Tavo gailestingumas, atgaivink mane, kaip esi nusprendęs.
157 Daug mano persekiotojų ir priešų, bet aš nenukrypstu nuo Tavo liudijimų.
158 Neištikimuosius matau ir bjauriuosi, nes jie nepaiso Tavo žodžio.
159 Žiūrėk, Viešpatie, kaip Tavo potvarkius myliu; atgaivink mane, būdamas maloningas.
160 Tavo žodžiai teisingi nuo pradžių, ir visi Tavo teisūs sprendimai amžini.
161 Kunigaikščiai be priežasties persekioja mane, bet mano širdis vien Tavo žodžių tebijo.
162 Tavo žodžiu džiaugiuosi, kaip didelį lobį suradęs.
163 Melo nekenčiu ir bjauriuosi, bet Tavo įstatymas man mielas.
164 Septynis kartus per dieną giriu Tave už Tavo teisingus sprendimus.
165 Kas myli Tavo įstatymą, turi didelę ramybę ir niekada nesuklumpa.
166 Laukiu, Dieve, Tavo išgelbėjimo, Tavo įsakymus vykdau.
167 Mano siela klauso Tavo liudijimų, nes labai juos myliu.
168 Laikausi Tavo potvarkių ir liudijimų, visi mano keliai Tau žinomi.
169 Tepasiekia Tave mano šauksmas, Viešpatie; duok man supratimą, kaip esi pažadėjęs.
170 Tepasiekia mano malda Tave; išlaisvink, kaip esi pažadėjęs.
171 Mano lūpos girs Tave, nes mokai mane savo nuostatų.
172 Mano liežuvis kalbės apie Tavo žodį, nes Tavo įsakymai teisingi.
173 Tavo ranka tepadeda man, nes aš pasirinkau Tavo potvarkius.
174 Ilgiuosi, Viešpatie, Tavo išgelbėjimo, įstatymu Tavo gėriuosi.
175 Mano siela tegyvena ir tegiria Tave, Tavo sprendimai tepadeda man.
176 Klaidžioju kaip avis paklydus. Ieškok savo tarno, nes Tavo įsakymų aš neužmiršau.
1 Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak.
2 Boldogok, a kik megõrzik az õ bizonyságait, [és] teljes szívbõl keresik õt.
3 És nem cselekesznek hamisságot; az õ útaiban járnak.
4 Te parancsoltad [Uram,] hogy határozataidat jól megõrizzük.
5 Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megõrzésére!
6 Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra!
7 Hálát adok néked tiszta szívbõl, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire.
8 A te rendeléseidet megõrzöm; soha ne hagyj el engem!
9 Mi módon õrizheti meg tisztán az ifjú az õ útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?
10 Teljes szívbõl kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól!
11 Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.
12 Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre.
13 Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét.
14 Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban.
15 A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek.
16 Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedrõl nem feledkezem el.
17 Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet.
18 Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.
19 Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tõlem a te parancsolataidat.
20 Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt.
21 Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól.
22 Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megõriztem a te bizonyságaidat!
23 Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidrõl gondolkodik.
24 A te bizonyságaid én gyönyörûségem, [és] én tanácsadóim.
25 Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint.
26 Útaimat elbeszéltem elõtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre!
27 Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról!
28 Sír a lelkem a keserûség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint!
29 A hamisságnak útját távoztasd el tõlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem!
30 Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak elõttem.
31 Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni!
32 A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet!
33 Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megõrizzem azt mindvégig.
34 Oktass, hogy megõrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívembõl.
35 Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban.
36 Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre.
37 Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet.
38 Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged.
39 Fordítsd el tõlem a gyalázatot, a mitõl félek; hiszen jók a te ítéleteid.
40 Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által.
41 És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted,
42 Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben!
43 És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet!
44 És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké.
45 És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem.
46 És a királyok elõtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg.
47 És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek.
48 És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidrõl.
49 Emlékezzél meg a te szolgádnak [adott] igédrõl, a melyhez nékem reménységet adtál!
50 Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem.
51 A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtõl.
52 Megemlékezem a te öröktõl fogva való ítéleteidrõl Uram, és vigasztalódom.
53 Harag vett rajtam erõt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet.
54 Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában.
55 Uram! a te nevedrõl emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet.
56 Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megõriztem.
57 Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása.
58 Teljes szívbõl könyörgök a te színed elõtt: könyörülj rajtam a te igéreted szerint!
59 Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom.
60 Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat.
61 Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem; [de] a te törvényedrõl el nem feledkezem.
62 Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért.
63 Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják.
64 A te kegyelmeddel, oh Uram, teljes e föld: taníts meg engem rendeléseidre!
65 Jót cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te igéd szerint.
66 Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert hiszek a te parancsolataidnak.
67 Minekelõtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra.
68 Jó vagy te és jóltevõ, taníts meg engem a te rendeléseidre.
69 A kevélyek hazugságot költöttek reám, [de] én teljes szívbõl megtartom a te parancsolataidat.
70 Kövér az õ szívök, mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm.
71 Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet.
72 A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst.
73 A te kezeid teremtettek és erõsítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat.
74 A kik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem.
75 Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem.
76 Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint.
77 Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm.
78 Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, [holott] én a te határozataidról gondolkodom.
79 Forduljanak hozzám, a kik téged félnek, és ismerik a te bizonyságaidat!
80 Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek.
81 Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod [kivánása] miatt; a te igédben van az én reménységem.
82 A te beszéded [kivánása] miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem?
83 Noha olyanná lettem, mint a füstön levõ tömlõ; a te rendeléseidrõl el nem feledkezem.
84 Mennyi a te szolgádnak napja, [és] mikor tartasz ítéletet az én üldözõim felett?
85 Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint [élnek.]
86 Minden parancsolatod igaz; csalárdul üldöznek engem; segíts meg engem!
87 Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat.
88 A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megõrizhessem a te szádnak bizonyságait.
89 Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben.
90 Nemzedékrõl nemzedékre van a te igazságod, te erõsítetted meg a földet és áll az.
91 A te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, a mi van, te néked szolgál.
92 Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörûségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.
93 Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem.
94 Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem.
95 Vártak rám a gonoszok, hogy elveszessenek, [de] én a te bizonyságaidra figyelek.
96 Látom, minden tökéletes dolognak vége van, de a te parancsolatodnak nincs határa.
97 Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!
98 Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok.
99 Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim.
100 Elõrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra.
101 Minden gonosz ösvénytõl visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a te beszédedet.
102 Nem távoztam el a te ítéleteidtõl, mert te oktattál engem.
103 Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél [édesbb] az az én számnak!
104 A te határozataidból leszek értelmes, gyûlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét.
105 Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.
106 Megesküdtem és megállom, hogy megtartom a te igazságodnak ítéleteit.
107 Felette nagy nyomorúságban vagyok; Uram, eleveníts meg a te igéd szerint.
108 Szájamnak önkéntes áldozatai legyenek kedvesek elõtted Uram! és taníts meg a te ítéleteidre.
109 Lelkem mindig veszedelemben van, mindazáltal a te törvényedrõl el nem feledkezem.
110 Tõrt vetettek ellenem az istentelenek, de a te határozataidtól el nem tévelyedtem.
111 A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, mert szívemnek örömei azok.
112 Az én szívem hajlik a te rendeléseid teljesítésére mindenha [és] mindvégig.
113 Az állhatatlanokat gyûlölöm, de a te törvényedet szeretem.
114 Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem.
115 Távozzatok tõlem gonoszok, hogy megõrizzem az én Istenemnek parancsolatait.
116 Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben.
117 Segélj, hogy megmaradjak, és gyönyörködjem a te rendeléseidben szüntelen.
118 Megtapodod mindazokat, a kik rendeléseidtõl elhajolnak, mert az õ álnokságuk hazugság.
119 Mint salakot mind elveted e földnek istenteleneit, azért szeretem a te bizonyságaidat.
120 Borzad testem a tõled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtõl.
121 Méltányosságot és igazságot cselekedtem; ne adj át nyomorgatóimnak!
122 Légy kezes a te szolgádért az õ javára, hogy a kevélyek el ne nyomjanak engem.
123 Szemeim epekednek a te szabadításod és a te igazságod beszéde után.
124 Cselekedjél a te szolgáddal a te kegyelmességed szerint, és a te rendeléseidre taníts meg engem!
125 Szolgád vagyok, oktass, hogy megismerjem a te bizonyságaidat!
126 Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet.
127 Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat.
128 Igaznak tartom azért minden határozatodat, és a hamisságnak minden ösvényét gyûlölöm.
129 Csodálatosak a te bizonyságaid, azért az én lelkem megõrzi azokat.
130 A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, [és] oktatja az együgyûeket.
131 Szájamat feltátom és lihegek, mert kivánom a te parancsolataidat.
132 Tekints reám és könyörülj rajtam, a miképen szoktál a te nevednek kedvelõin.
133 Vezéreld útamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!
134 Oltalmazz meg az emberek erõszakosságától, hogy megõrizzem a te határozataidat!
135 A te orczádat világosítsd meg a te szolgádon, és taníts meg a te rendeléseidre!
136 Víznek folyásai erednek az én szemeimbõl azok miatt, a kik nem tartják meg a te törvényedet.
137 Igaz vagy Uram, és a te ítéleted igazságos.
138 A te bizonyságaidat igazságban és hûségben jelentetted meg, és mindenek felett való egyenességben.
139 Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedrõl az én ellenségeim.
140 Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt.
141 Kicsiny vagyok én és megvetett, [de] a te határozataidról el nem feledkezem.
142 A te igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz.
143 Nyomorúság és keserûség ért engem, [de] a te parancsolataid gyönyörûségeim nékem.
144 A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló; oktass, hogy éljek!
145 Teljes szívbõl kiáltok hozzád, hallgass meg, Uram! megtartom a te rendeléseidet.
146 Segítségül hívlak: tarts meg engem, és megõrzöm a te bizonyságaidat.
147 Hajnal elõtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem.
148 Szemeim megelõzik az éjjeli õrséget, hogy a te beszédedrõl gondolkodjam.
149 Hallgasd meg az én szómat a te kegyelmességed szerint, Uram! Eleveníts meg a te jóvoltod szerint!
150 Közelgetnek [hozzám] az én gonosz háborgatóim, a kik a te törvényedtõl messze távoztak.
151 Közel vagy te, Uram! és minden te parancsolatod igazság.
152 Régtõl fogva tudom a te bizonyságaid felõl, hogy azokat örökké állandókká tetted.
153 Lásd meg az én nyomorúságomat és szabadíts meg engem; mert a te törvényedrõl nem felejtkezem el!
154 Te perelj peremben és ments meg; a te beszéded szerint eleveníts meg engem!
155 Távol van a gonoszoktól a szabadítás, mert nem törõdnek a te rendeléseiddel.
156 Nagy a te irgalmasságod, Uram! A te ítéletid szerint eleveníts meg engem.
157 Sokan vannak az én háborgatóim és üldözõim, [de] nem térek el a te bizonyságaidtól.
158 Láttam a hûteleneket és megundorodtam, hogy a te mondásodat meg nem tartják.
159 Lásd meg Uram, hogy a te határozataidat szeretem; a te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem!
160 A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló.
161 A fejedelmek ok nélkül üldöztek engem; [de] a te igédtõl félt az én szívem.
162 Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált.
163 A hamisságot gyûlölöm és útálom; a te törvényedet szeretem.
164 Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért.
165 A te törvényed kedvelõinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk.
166 Várom a te szabadításodat, oh Uram! és a te parancsolataidat cselekszem.
167 Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat, és azokat igen szeretem.
168 Megtartom a te határozataidat és bizonyságaidat, mert minden útam nyilván van elõtted.
169 Oh Uram! hadd szálljon az én könyörgésem a te színed elé; tégy bölcscsé engem a te igéd szerint.
170 Jusson elõdbe az én imádságom; a te beszéded szerint szabadíts meg engem!
171 Ajkaim dicséretet zengjenek, mert megtanítasz a te rendeléseidre.
172 Nyelvem a te beszédedrõl énekel, mert minden parancsolatod igaz.
173 Legyen segítségemre a te kezed, mert a te határozataidat választottam!
174 Uram! vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörûségem.
175 Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen téged, és a te ítéleteid segítsenek rajtam!
176 Tévelygek, mint valami elveszett juh: keresd meg a te szolgádat; mert a te parancsolataidat nem felejtettem el!