1 Galingas Dievas, Viešpats, kalbėjo ir šaukė žemei nuo saulėtekio iki saulėlydžio.

2 Iš Siono, grožio tobulumo, suspindėjo Dievas.

3 Mūsų Dievas ateis ir netylės: naikinanti ugnis eis pirma Jo, o aplinkui Jį siaus audros.

4 Jis šaukia dangų iš aukštybių ir žemę, kad galėtų teisti savo tautą:

5 "Surinkite mano šventuosius, padariusius sandorą su manimi per auką".

6 Dangus skelbs Jo teisumą, nes pats Dievas yra teisėjas.

7 "Klausyk, mano tauta, Aš kalbėsiu! Izraeli, Aš liudysiu prieš tave! Dievas, tavo Dievas, Aš esu!

8 Ne dėl aukų barsiu tave­deginamąsias aukas visada man aukojai.

9 Man nereikia veršio iš tavo tvarto, nei ožio iš tavo bandos.

10 Mano yra visi miškų žvėrys, gyvuliai ant tūkstančio kalvų.

11 Pažįstu visus kalnų paukščius, ir laukiniai žvėrys yra mano žinioje.

12 Jei alkanas būčiau, nesakyčiau tau, nes mano yra pasaulis ir visa, kas jame.

13 Argi Aš valgysiu jaučių mėsą, argi gersiu ožių kraują?

14 Aukok Dievui padėką ir ištesėk Aukščiausiajam įžadus.

15 Šaukis manęs nelaimės dieną­tai išgelbėsiu tave, o tu šlovinsi mane".

16 O nedorėliui Dievas sako: "Kodėl tu mano nuostatus skelbi ir savo burna mano sandorą mini?

17 Nes tu nekenti pamokymo ir atmeti mano žodžius.

18 Pamatęs vagį, susitari su juo ir su svetimautojais draugauji.

19 Tavo burna kalba pikta ir tavo liežuvis sako klastą.

20 Tu kalbi prieš savo brolį ir šmeiži savo motinos sūnų.

21 Tu tai darei, ir Aš tylėjau. Tu manai, kad Aš esu toks, kaip tu. Aš tave barsiu ir tavo darbus statysiu tau prieš akis.

22 Susipraskite, kurie pamiršote Dievą, kad nesudraskyčiau jūsų, ir tada nebus, kas jus išgelbėtų.

23 Kas aukoja gyrių, pašlovina mane; o kuris teisingai elgiasi, tam parodysiu Dievo išgelbėjimą".

1 Asáf zsoltára.

2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.

3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztõ tûz van elõtte, s körülte erõs forgószél.

4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:

5 Gyûjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erõsítik szövetségemet!

6 És az egek kijelentik az õ igazságát, mert az Isten biró. Szela.

7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.

8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égõáldozataid szüntelen elõttem vannak.

9 [De] nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;

10 Mert enyém az erdõnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.

11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mezõ állatai [tudva vannak] nálam.

12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.

13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?

14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!

15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsõítesz engem.

16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimrõl, és veszed szádra az én szövetségemet?

17 Hiszen te gyûlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!

18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.

19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot szõ.

20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.

21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom [azokat.]

22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtõk, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:

23 A ki hálával áldozik, az dicsõít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.