1 Užsirūstinęs, Viešpatie, nebark manęs, nebausk įširdęs.2 Viešpatie, pasigailėk manęs, nes esu silpnas; Viešpatie, išgydyk mane, nes sukrėsti mano kaulai.3 Ir mano siela sukrėsta. Ar ilgai, Viešpatie?4 Viešpatie, gręžkis, išlaisvink mano sielą, gelbėk mane dėl savo gailestingumo.5 Kas gi prisimins Tave mirtyje? Kas dėkos Tau kape?6 Nuo aimanų suvargau, kasnakt aptvindau savo lovą, laistau ašaromis savo guolį.7 Aptemo nuo vargo mano akys, paseno dėl visų mano priešų.8 Piktadariai, atsitraukite nuo manęs, nes Viešpats išgirdo mano verksmo balsą!9 Viešpats išgirdo mano maldavimą, Viešpats priims manąją maldą.10 Tegul visi mano priešai susigėsta ir išsigąsta, tegu jie atsitraukia ir susigėsta staiga.

1 Az éneklõmesternek a neginóthra, a seminith szerint; Dávid zsoltára.2 Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban.3 Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak csontjaim!4 Lelkem is igen megháborodott, és te, oh Uram, míglen?5 Térj vissza Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért;6 Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a seolban kicsoda dicsõít téged?7 Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könyhullatással öntöztem nyoszolyámat.8 Szemem a bánattól elbágyadt, megvénhedett minden szorongatóm miatt.9 Távozzatok tõlem mind, ti bûnt cselekedõk, mert meghallgatja az Úr az én siralmam szavát.10 Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat. [ (Psalms 6:11) Megszégyenül majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen. ]