1 Užsirūstinęs, Viešpatie, nebark manęs, nebausk įširdęs.

2 Viešpatie, pasigailėk manęs, nes esu silpnas; Viešpatie, išgydyk mane, nes sukrėsti mano kaulai.

3 Ir mano siela sukrėsta. Ar ilgai, Viešpatie?

4 Viešpatie, gręžkis, išlaisvink mano sielą, gelbėk mane dėl savo gailestingumo.

5 Kas gi prisimins Tave mirtyje? Kas dėkos Tau kape?

6 Nuo aimanų suvargau, kasnakt aptvindau savo lovą, laistau ašaromis savo guolį.

7 Aptemo nuo vargo mano akys, paseno dėl visų mano priešų.

8 Piktadariai, atsitraukite nuo manęs, nes Viešpats išgirdo mano verksmo balsą!

9 Viešpats išgirdo mano maldavimą, Viešpats priims manąją maldą.

10 Tegul visi mano priešai susigėsta ir išsigąsta, tegu jie atsitraukia ir susigėsta staiga.

1 Az éneklõmesternek a neginóthra, a seminith szerint; Dávid zsoltára.

2 Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban.

3 Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak csontjaim!

4 Lelkem is igen megháborodott, és te, oh Uram, míglen?

5 Térj vissza Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért;

6 Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a seolban kicsoda dicsõít téged?

7 Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könyhullatással öntöztem nyoszolyámat.

8 Szemem a bánattól elbágyadt, megvénhedett minden szorongatóm miatt.

9 Távozzatok tõlem mind, ti bûnt cselekedõk, mert meghallgatja az Úr az én siralmam szavát.

10 Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat. [ (Psalms 6:11) Megszégyenül majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen. ]