1 Ateikite, giedokime Viešpačiui! Džiaugsmingą triukšmą kelkime savo išgelbėjimo uolai!2 Ateikime į Jo akivaizdą su padėka, džiaugsmingai giedokime Jam psalmes!3 Viešpats yra didis Dievas ir didis Karalius, didesnis už visus dievus.4 Jo rankoje yra žemės gelmės ir Jam priklauso kalnų viršūnės.5 Jo yra jūra, nes Jis ją sutvėrė, ir sausuma Jo rankų darbas.6 Ateikite, pulkime žemėn prieš Dievą ir pagarbinkime, atsiklaupkime prieš Viešpatį, kuris sutvėrė mus!7 Jis yra mūsų Dievas, o mes­Jo ganoma tauta ir Jo rankų globojamos avys! Šiandien, jeigu išgirsite Jo balsą,­8 "neužkietinkite savo širdžių kaip Meriboje, kaip gundymo dieną dykumoje,9 kur jūsų tėvai mane gundė ir mėgino, nors mano darbus buvo matę!10 Keturiasdešimt metų mane liūdino ta karta, ir Aš pasakiau: ‘Ši tauta klysta savo širdyje ir nepažįsta mano kelių’.11 Užsirūstinęs jiems prisiekiau: ‘Jie neįeis į mano poilsį!’ "

1 Jõjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kõsziklájának!2 Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.4 A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.5 A kié a tenger, és õ alkotta is azt, és a szárazföldet is az õ kezei formálták.6 Jõjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr elõtt, a mi alkotónk elõtt!7 Mert õ a mi Istenünk, mi pedig az õ legelõjének népei és az õ kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az õ szavát.8 Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:9 A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.10 Negyven esztendeig bosszankodtam [e] nemzetségen, és mondám: Tévelygõ szívû nép õk, és nem tudják õk az én útamat!11 A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam [helyére.]