1 Aukštinu Tave, Viešpatie, nes Tu išlaisvinai mane ir neleidai mano priešams džiaugtis dėl manęs.2 Viešpatie, mano Dieve, šaukiausi Tavęs, ir Tu išgydei mane.3 Viešpatie, Tu išvedei iš mirusiųjų buveinės mano sielą, išlaikei mane gyvą, kad nenužengčiau į duobę.4 Giedokite Viešpačiui, Jo šventieji, dėkokite prisiminę Jo šventumą.5 Tik akimirksnį trunka Jo rūstybė, o visą gyvenimą lydi Jo palankumas. Vakare ateina verksmas, o rytą­džiūgavimas.6 Būdamas saugus, sakiau: "Niekados nesvyruosiu!"7 Viešpatie, savo palankumu suteikei man tvirtybę. Kai paslėpei savo veidą­nusigandau.8 Tavęs, Viešpatie, šaukiaus, savo Viešpatį maldavau:9 "Kokia Tau nauda iš mano kraujo, iš to, kad nužengsiu į duobę? Ar girs Tave dulkės, ar jos skelbs Tavo tiesą?10 Išgirsk, Viešpatie, ir pasigailėk manęs; Viešpatie, būk man padėjėjas!"11 Tu pavertei mano raudą džiaugsmu; atrišai mano ašutinę ir apjuosei linksmybe,12 kad Tau giedotų mano siela ir netylėtų. Viešpatie, mano Dieve, visados Tau dėkosiu.

1 Dávid zsoltára. Templomszentelési ének.2 Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.3 Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!4 Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül.5 Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsõítsétek szent emlékezetét.6 Mert csak pillanatig [tart] haragja, [de] élethossziglan jóakarata; este bánat száll be [hozzánk], reggelre öröm.7 Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.8 Uram, jókedvedbõl erõsséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam.9 Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök!10 Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat?11 Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem!12 Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel. [ (Psalms 30:13) Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felõled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsõítlek téged. ]