1 Dievas pakyla dievų susirinkime, dievams teismą daro:2 "Ar dar ilgai teisite neteisingai ir pataikausite nedorėliams?3 Ginkite vargšus ir našlaičius, beturčių ir paniekintųjų saugokite teises.4 Vargšus ir beturčius iš nedorėlių rankų vaduokite!"5 Jie neišmano ir nesupranta, jie vaikščioja tamsoje, todėl visi žemės pamatai svyruoja.6 Aš tariau: "Jūs esate dievai ir Aukščiausiojo sūnūs.7 Tačiau jūs mirsite kaip žmonės, krisite kaip bet kuris kunigaikštis".8 Pakilk, Dieve, teisk žemę, nes visos tautos Tau priklauso!

1 Aszáf zsoltára.2 Meddig ítéltek még hamisan, és emelitek a gonoszok személyét? Szela.3 Ítéljetek a szegénynek és árvának; a nyomorultnak és elnyomottnak adjatok igazságot!4 Mentsétek meg a szegényt és szûkölködõt; a gonoszok kezébõl szabadítsátok ki.5 Nem tudnak, nem értenek, setétségben járnak; a földnek minden fundamentoma inog.6 Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan:7 Mindamellett meghaltok, mint a közember, és elhullotok, mint akármely fõember.8 Kelj fel, oh Isten, ítéld meg a földet, mert néked jutnak örökségül minden népek.