1 Dievas pakyla dievų susirinkime, dievams teismą daro:

2 "Ar dar ilgai teisite neteisingai ir pataikausite nedorėliams?

3 Ginkite vargšus ir našlaičius, beturčių ir paniekintųjų saugokite teises.

4 Vargšus ir beturčius iš nedorėlių rankų vaduokite!"

5 Jie neišmano ir nesupranta, jie vaikščioja tamsoje, todėl visi žemės pamatai svyruoja.

6 Aš tariau: "Jūs esate dievai ir Aukščiausiojo sūnūs.

7 Tačiau jūs mirsite kaip žmonės, krisite kaip bet kuris kunigaikštis".

8 Pakilk, Dieve, teisk žemę, nes visos tautos Tau priklauso!

1 Aszáf zsoltára.

2 Meddig ítéltek még hamisan, és emelitek a gonoszok személyét? Szela.

3 Ítéljetek a szegénynek és árvának; a nyomorultnak és elnyomottnak adjatok igazságot!

4 Mentsétek meg a szegényt és szûkölködõt; a gonoszok kezébõl szabadítsátok ki.

5 Nem tudnak, nem értenek, setétségben járnak; a földnek minden fundamentoma inog.

6 Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan:

7 Mindamellett meghaltok, mint a közember, és elhullotok, mint akármely fõember.

8 Kelj fel, oh Isten, ítéld meg a földet, mert néked jutnak örökségül minden népek.