1 Viešpatie, Tavęs šaukiuos, skubėk pas mane! Išklausyk mano balsą, kai Tavęs šaukiuos.2 Malda manoji kaip smilkalai į Tave tekyla, o pakeltos rankos tebūna kaip vakaro auka.3 Viešpatie, prie mano burnos pastatyk sargybą, saugok mano lūpų duris.4 Neleisk mano širdžiai nukrypti į pikta ir nedorėlių darbus pamilti. Tenevalgysiu aš jų skanėstų.5 Tegul mane plaka teisusis; tai bus malonė. Tegul bara jis, nes tai kaip brangus aliejus mano galvai. Bet aš meldžiuosi prieš nedorėlių darbus.6 Jų teisėjai priblokšti tarp akmenų, jie girdi mano žodžius, kad jie švelnūs.7 Kaip artojo išrausta ir išarta žemė, taip prie pragaro nasrų bus išbarstyti jų kaulai.8 Viešpatie Dieve, į Tave žvelgia mano akys, Tavimi aš pasitikiu, neleisk mano sielai pražūti.9 Saugok mane nuo man pastatytų žabangų, nuo nedorėlių kilpos.10 Į savo kilpas nedorėliai patys tepakliūva, o aš laimingai praeisiu.

1 Dávid zsoltára. figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.2 Mint jóillatú füst jusson elõdbe imádságom, [s] kezem felemelése estvéli áldozat [legyen.]3 Tégy Uram závárt az én szájamra; õriztessed az én ajkaim nyílását!4 Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevõ emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételébõl!5 Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sõt még imádkozom is értök nyavalyájokban.6 Ha sziklához paskoltatnak az õ bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörûségesek.7 Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában.8 De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!9 Õrizz meg a tõrtõl, a mit elém hánytak, és a gonosztevõknek hálóitól!10 Essenek az álnokok saját tõreikbe; míg én egyben általmegyek!