1 Viešpatie, Tavęs šaukiuos, skubėk pas mane! Išklausyk mano balsą, kai Tavęs šaukiuos.

2 Malda manoji kaip smilkalai į Tave tekyla, o pakeltos rankos tebūna kaip vakaro auka.

3 Viešpatie, prie mano burnos pastatyk sargybą, saugok mano lūpų duris.

4 Neleisk mano širdžiai nukrypti į pikta ir nedorėlių darbus pamilti. Tenevalgysiu aš jų skanėstų.

5 Tegul mane plaka teisusis; tai bus malonė. Tegul bara jis, nes tai kaip brangus aliejus mano galvai. Bet aš meldžiuosi prieš nedorėlių darbus.

6 Jų teisėjai priblokšti tarp akmenų, jie girdi mano žodžius, kad jie švelnūs.

7 Kaip artojo išrausta ir išarta žemė, taip prie pragaro nasrų bus išbarstyti jų kaulai.

8 Viešpatie Dieve, į Tave žvelgia mano akys, Tavimi aš pasitikiu, neleisk mano sielai pražūti.

9 Saugok mane nuo man pastatytų žabangų, nuo nedorėlių kilpos.

10 Į savo kilpas nedorėliai patys tepakliūva, o aš laimingai praeisiu.

1 Dávid zsoltára. figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.

2 Mint jóillatú füst jusson elõdbe imádságom, [s] kezem felemelése estvéli áldozat [legyen.]

3 Tégy Uram závárt az én szájamra; õriztessed az én ajkaim nyílását!

4 Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevõ emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételébõl!

5 Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sõt még imádkozom is értök nyavalyájokban.

6 Ha sziklához paskoltatnak az õ bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörûségesek.

7 Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában.

8 De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!

9 Õrizz meg a tõrtõl, a mit elém hánytak, és a gonosztevõknek hálóitól!

10 Essenek az álnokok saját tõreikbe; míg én egyben általmegyek!