1 Viešpatie, atsimink Dovydą ir visą jo vargą.
2 Jis priesaiką Viešpačiui davė ir įžadą Jokūbo Galingajam:
3 "Aš neįžengsiu savo pastogėn, lovon negulsiu ilsėtis,
4 akims miegoti neleisiu, vokams užsimerkti,
5 kol nesurasiu Viešpačiui vietos, buveinės Jokūbo Galingajam!"
6 Štai mes išgirdome ją esant Efratoje, suradome Jaaro laukuose.
7 Įeikime į Jo palapines, parpulkime prie Jo kojų pakojo!
8 Viešpatie, pakilk į savo poilsio vietą, Tu ir Tavo stiprybės skrynia.
9 Kunigai tegul apsivelka teisumu, o šventieji tešaukia iš džiaugsmo!
10 Dėl savo tarno Dovydo, nenugręžk savo veido nuo savo pateptojo.
11 Dovydui Viešpats tiesoje yra prisiekęs, neatšaukiamą priesaiką davęs: "Tavo palikuonį pasodinsiu į tavąjį sostą!
12 Jei sūnūs tavieji mano sandoros ir mano pamokymų laikysis, jų palikuonys taip pat per amžius sėdės tavo soste".
13 Viešpats pasirinko Siono kalną, čia Jis panoro gyventi.
14 "Šita yra mano poilsio vieta per amžius. Čia gyvensiu, nes Aš taip panorėjau!
15 Aš jo maistą palaiminsiu, pasotinsiu vargšus duona.
16 Jo kunigus išgelbėjimo rūbu apvilksiu, šventieji šauks iš džiaugsmo.
17 Čia išauginsiu Dovydui ragą, žibintą savo pateptajam paruošiu.
18 Jo visus priešus sugėdinsiu, o ant jo galvos karūna spindės".
1 Grádicsok éneke.
2 A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tõn a Jákób Istenének:
3 Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
4 Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
5 Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!
6 Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
7 Hadd menjünk be az õ hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!
8 Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!
9 Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
10 Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétõl!
11 Hûséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;
12 Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom õket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
13 Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:
14 Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;
15 Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
16 Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
17 Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
18 Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.