1 Teišklauso Viešpats tave suspaudimo dieną, tesaugo tave Jokūbo Dievo vardas.2 Tegul iš savo šventyklos tau siunčia pagalbą, tepadeda tau iš Siono.3 Visas tavo aukas teatsimena, tepriima tavo deginamąją auką.4 Ko trokšta tavo širdis, tau tesuteikia, teišpildo kiekvieną tavo sumanymą.5 Mes džiaugsimės tavo išgelbėjimu, vėliavas kelsime savo Dievo vardu. Visus tavo prašymus teįvykdo Viešpats!6 Žinau, kad Viešpats gelbsti savo pateptąjį, iš savo šventojo dangaus jį išklausė ir parėmė savo dešinės galybe.7 Vieni pasitiki savo žirgais, kiti­kovos vežimais, o mes prisiminsime Viešpaties, savo Dievo, vardą.8 Anie suklupo ir krito, o mes pakilome ir stovime tiesūs.9 Išgelbėk, Viešpatie, išgirsk, Karaliau, kai šaukiamės.

1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.2 Hallgasson meg téged az Úr a szükség idején; oltalmazzon meg téged a Jákób Istenének neve.3 Küldjön néked segítséget a szent helyrõl; és a Sionból támogasson téged.4 Emlékezzék meg minden ételáldozatodról, és égõáldozataidat találja kövéreknek. Szela.5 Cselekedjék veled szíved szerint, és teljesítse minden szándékodat.6 Hogy örvendhessünk a te szabadulásodban, és a mi Istenünk nevében zászlót [lobogtassunk:] teljesítse az Úr minden kérésedet!7 Most tudom, hogy az Úr megsegíti felkentjét; meghallgatja õt szent egeibõl jobbjának segítõ erejével.8 Ezek szekerekben, amazok lovakban [bíznak;] mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevérõl emlékezünk meg.9 Azok meghanyatlanak és elesnek; mi pedig felkelünk és megállunk. [ (Psalms 20:10) Uram, segítsd meg a királyt! Hallgasson meg minket, mikor kiáltunk hozzá. ]