1 Teišklauso Viešpats tave suspaudimo dieną, tesaugo tave Jokūbo Dievo vardas.

2 Tegul iš savo šventyklos tau siunčia pagalbą, tepadeda tau iš Siono.

3 Visas tavo aukas teatsimena, tepriima tavo deginamąją auką.

4 Ko trokšta tavo širdis, tau tesuteikia, teišpildo kiekvieną tavo sumanymą.

5 Mes džiaugsimės tavo išgelbėjimu, vėliavas kelsime savo Dievo vardu. Visus tavo prašymus teįvykdo Viešpats!

6 Žinau, kad Viešpats gelbsti savo pateptąjį, iš savo šventojo dangaus jį išklausė ir parėmė savo dešinės galybe.

7 Vieni pasitiki savo žirgais, kiti­kovos vežimais, o mes prisiminsime Viešpaties, savo Dievo, vardą.

8 Anie suklupo ir krito, o mes pakilome ir stovime tiesūs.

9 Išgelbėk, Viešpatie, išgirsk, Karaliau, kai šaukiamės.

1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.

2 Hallgasson meg téged az Úr a szükség idején; oltalmazzon meg téged a Jákób Istenének neve.

3 Küldjön néked segítséget a szent helyrõl; és a Sionból támogasson téged.

4 Emlékezzék meg minden ételáldozatodról, és égõáldozataidat találja kövéreknek. Szela.

5 Cselekedjék veled szíved szerint, és teljesítse minden szándékodat.

6 Hogy örvendhessünk a te szabadulásodban, és a mi Istenünk nevében zászlót [lobogtassunk:] teljesítse az Úr minden kérésedet!

7 Most tudom, hogy az Úr megsegíti felkentjét; meghallgatja õt szent egeibõl jobbjának segítõ erejével.

8 Ezek szekerekben, amazok lovakban [bíznak;] mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevérõl emlékezünk meg.

9 Azok meghanyatlanak és elesnek; mi pedig felkelünk és megállunk. [ (Psalms 20:10) Uram, segítsd meg a királyt! Hallgasson meg minket, mikor kiáltunk hozzá. ]