1 Viešpatie, išgirsk mano maldą, ir mano šauksmas tepasiekia Tave.

2 Neslėpk savo veido nuo manęs tą dieną, kai esu varge. Palenk į mane savo ausį, kai šaukiuosi, skubėk man atsakyti.

3 Mano dienos pranyksta kaip dūmai, mano kaulai kaip židinys dega.

4 Kaip pakirsta žolė mano širdis džiūsta; aš pamirštu valgyti.

5 Nuo skaudžių aimanų oda prilipo prie mano kaulų.

6 Esu panašus į dykumų pelikaną, į pelėdą griuvėsiuose.

7 Nemiegu ir esu vienišas kaip paukštis ant stogo.

8 Priešai mane užgaulioja, ir mano vardas jiems tapo keiksmažodžiu.

9 Pelenus valgau kaip duoną ir su ašaromis maišau savo gėrimą

10 dėl Tavo rūstybės ir pykčio, nes Tu mane pakėlei ir nubloškei žemėn.

11 Mano dienos yra tartum ištįsęs šešėlis, ir aš lyg žolė džiūstu.

12 Bet Tu, Viešpatie, pasiliksi per amžius; Tave minės visos kartos.

13 Tu pakilsi ir pasigailėsi Siono, nes atėjo metas jam suteikti malonę.

14 Tavo tarnams jo akmenys meilūs, jiems gaila jo dulkių.

15 Tavo vardo, Viešpatie, bijos pagonys ir Tavo šlovės­pasaulio karaliai.

16 Kai Viešpats atstatys Sioną, Jis pasirodys savo šlovėje;

17 apleistųjų maldas Jis išklausys, jų prašymų nepaniekins.

18 Tai tebūna užrašyta ateisiančiai kartai, kad tauta, kuri bus sukurta, girtų Viešpatį.

19 Iš savo šventos aukštybės Viešpats pažvelgė žemyn, iš dangaus pažiūrėjo į žemę,

20 kad išgirstų belaisvių dejones, išlaisvintų mirčiai skirtuosius,

21 kad Sione būtų skelbiamas Viešpaties vardas ir girtų Jį Jeruzalėje,

22 kai susiburs karalystės ir tautos tarnauti Viešpačiui.

23 Jis susilpnino mane kelionėje, sutrumpino mano gyvenimo dienas.

24 Aš sakiau: "Mano Dieve, neatimk manęs įpusėjus mano amžiui, Tavo metai tęsiasi per visas kartas.

25 Kadaise Tu sukūrei žemę ir dangūs yra Tavo rankų darbas.

26 Jie pražus, bet Tu pasiliksi. Jie visi susidėvės kaip drabužis, kaip rūbą juos pakeisi, ir jie bus pakeisti.

27 Bet Tu esi tas pats ir Tavo metai nesibaigs.

28 Tavo tarnų vaikai gyvens ir jų palikuonys įsitvirtins Tavo akivaizdoje".

1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.

2 Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!

3 Ne rejtsd el a te orczádat tõlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!

4 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tûzhely, üszkösök.

5 Letaroltatott és megszáradt, mint a fû az én szívem; még kenyerem megevésérõl is elfelejtkezem.

6 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.

7 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.

8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetõn.

9 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.

10 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,

11 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.

12 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fû, megszáradtam.

13 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségrõl nemzetségre [áll.]

14 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idõ.

15 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.

16 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsõségedet;

17 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az õ dicsõségében.

18 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.

19 Irattassék meg ez a következõ nemzedéknek, és a teremtendõ nép dicsérni fogja az Urat.

20 Mert alátekintett az õ szentségének magaslatáról; a mennyekbõl a földre nézett le az Úr.

21 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, [és] hogy feloldozza a halálnak fiait.

22 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az õ dicséretét Jeruzsálemben.

23 Mikor egybegyûlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

24 Megsanyargatta az én erõmet ez útban, megrövidítette napjaimat.

25 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig [tartanak.]

26 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.

27 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.

28 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. [ (Psalms 102:29) A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az õ magvok erõsen megáll elõtted. ]