1 Dieve, Tu esi mano Dievas! Nuo ankstaus ryto Tavęs ieškau, Tavęs trokšta mano siela, kūnas ilgisi Tavęs kaip sausa ir nualinta žemė be vandens.2 Šventykloje ieškojau Tavęs, pamačiau Tavo galybę ir šlovę.3 Tavo malonė yra geresnė už gyvenimą, todėl mano lūpos girs Tave.4 Šlovinsiu Tave, kol gyvensiu, Tavo vardą minėdamas, kelsiu į Tave rankas.5 Mano siela bus pasotinta kaip kaulų smegenimis ir riebalais, lūpos džiaugsmingai girs Tave,6 kai prisiminsiu Tave savo lovoje, mąstysiu apie Tave budėdamas naktį.7 Tu buvai man pagalba, todėl aš džiūgausiu Tavo sparnų pavėsyje.8 Mano siela įsikibo į Tave; Tavo dešinė palaiko mane.9 Kurie siekia atimti man gyvybę, nueis į žemės gelmes.10 Jie kris nuo kardo ir taps grobiu šakalams.11 O karalius džiaugsis Dievu. Girsis kiekvienas, kuris prisiekia Juo, bet melagių burna bus užkimšta.

1 Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt.2 Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;3 Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsõségedet.4 Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.5 Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.6 Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!7 Ha reád gondolok ágyamban: õrváltásról õrváltásra rólad elmélkedem;8 Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.9 Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.10 Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.11 Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei. [ (Psalms 63:12) A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri õt mindaz, a ki õ reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája. ]