1 Visa širdimi Tau dėkoju, Dieve! Dievų akivaizdoje Tau giedosiu gyrių.2 Parpuolęs prie Tavo šventyklos, šventą Tavo vardą girsiu už Tavo malonę ir ištikimybę, nes Tu išaukštinai savo žodį labiau negu visą savo vardą.3 Dieną, kurią šaukiausi, išklausei, stiprybės suteikei mano sielai.4 Tave girs, Viešpatie, visi žemės valdovai, išgirdę Tavo burnos žodžius.5 Jie giedos apie Viešpaties kelius, nes didelė Viešpaties šlovė.6 Nors Viešpats yra aukštybėse, Jis žvelgia į nusižeminusį, o išpuikėlį pažįsta iš tolo.7 Nors aš būčiau vargų suspaustas, Tu atgaivinsi mane, Tu ištiesi savo ranką prieš mano priešų pyktį ir Tavo dešinė mane išgelbės.8 Apgins mane Viešpats. Viešpatie, Tavo gailestingumas amžinas! Neapleisk, kas Tavo rankų sukurta.
1 Dávidé. énekkel áldlak az istenek elõtt.2 Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.3 Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erõ [támadt.]4 Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,5 És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsõsége!6 Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.7 Ha nyomorúságban vergõdöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.8 Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!