1 Tikrai geras yra Dievas Izraeliui, tiems, kurių širdis tyra.
2 Bet mano kojos vos nepasviro, vos nepaslydo mano žingsniai.
3 Aš pavydėjau kvailiams, matydamas nedorėlių pasisekimą.
4 Jie nepatiria kentėjimų mirdami, yra kupini jėgų.
5 Jie nevargsta kaip kiti žmonės, jų nepaliečia bėdos.
6 Išdidumu ir smurtu jie rengiasi lyg drabužiu.
7 Iš riebaus kūno žiūri jų akys, jie turi daugiau, negu geidžia širdis.
8 Jie sugedę ir kalba piktai, iš aukšto grasina smurtu.
9 Jų burnos dangui grūmoja, o liežuviai vaikštinėja po žemę.
10 Todėl Jo tauta pritaria jiems ir jų mokslą lyg vandenį geria.
11 Jie sako: "Kaip Dievas gali žinoti? Argi Aukščiausiajame yra pažinimas?"
12 Štai tokie yra bedieviai, kurie klesti pasaulyje ir turtėja.
13 Ar veltui saugojau tyrą širdį ir nekaltume ploviau rankas?
14 Aš gi buvau spaudžiamas visą dieną ir plakamas kas rytą.
15 Jei būčiau galvojęs kalbėti kaip jie, būčiau nusikaltęs Tavo vaikų kartai.
16 Aš galvojau, norėdamas tai suprasti, bet nepajėgiau,
17 kol įėjau į Dievo šventyklą ir pamačiau jų galą.
18 Tikrai Tu pastatei juos labai slidžioje vietoje. Tu nustūmei juos į pražūtį.
19 Jie per akimirksnį sukniubo, pranyko ir žuvo nuo išgąsčio.
20 Kaip sapną prabundant, taip, Viešpatie, Tu pakilęs paniekinsi jų įsivaizdavimus.
21 Kai mano širdis buvo apkartus ir inkstus varstė diegliai,
22 aš buvau kvailas ir neišmanantislyg gyvulys Tavo akivaizdoje.
23 Tačiau aš nuolat esu su Tavimi, Tu laikai nutvėręs mano dešinę ranką.
24 Tu vesi mane savo patarimu ir galiausiai paimsi į šlovę.
25 Ką aš turiu danguje? Ir žemėje aš trokštu tik Tavęs.
26 Kai kūnas ir širdis sunyksta, Dievas yra mano širdies stiprybė ir mano dalis per amžius.
27 Tikrai, kas toli nuo Tavęs, pražus, Tu sunaikini visus, kurie Tave palieka.
28 Man gera artėti prie Dievo. Viešpačiu Dievu aš pasitikiu, kad pasakočiau apie visus Tavo darbus.
1 Aszáf zsoltára.
2 De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
3 Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
4 Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az õ erejök állandó.
5 A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
6 Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erõszak borítja õket.
7 A kövérség miatt kinn ülnek az õ szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
8 Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
9 Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
10 Azért fordul az õ népe ide, hogy tele [pohár] vizet szürcsölnek;
11 És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
12 Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyûjtenek!
13 Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
14 Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
15 Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
16 Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
17 Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
18 Bizony síkos földön helyezted el õket; pusztaságokra vetetted ki õket.
19 Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstõl.
20 Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, [úgy ]veted meg képöket.
21 Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
22 Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
23 De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
24 Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsõségbe fogadsz be engem.
25 Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
26 Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kõsziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
27 Mert ímé, a kik eltávoznak tõled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tõled.
28 De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.