1 Viešpatie, kodėl stovi toli, kodėl nelaimės metu slepiesi?

2 Bedievis didžiuojasi ir persekioja vargšą; tepakliūna jie į pinkles, savo sumanytas.

3 Nedorėlis giriasi savo širdies pageidimais, gobšuolis didžiuojasi ir niekina Viešpatį.

4 Nedorėlis išdidžiu veidu neieško Dievo, nėra Dievo jo mintyse.

5 Jam viskas sekasi, per toli nuo jo Tavo sprendimai, jis visus savo priešus niekais laiko.

6 Jis tarė savo širdyje: "Niekas manęs nepajudins, niekada manęs neištiks nelaimė".

7 Jo burna pilna keiksmų, smurto, apgaulės; po jo liežuviu­nelaimė ir tuštybė.

8 Tyko prie kelio kur įlindęs, iš pasalų nekaltąjį žudo. Jis seka akimis varguolį,

9 tūno pasislėpęs kaip liūtas tankynėje, vargšą kėsinasi sugauti; jis sugauna vargšą ir įtraukia į savo tinklą.

10 Pasilenkia, atsigula, vargšai krinta į jo galingus nagus.

11 Jis tarė savo širdyje: "Dievas pamiršo, Jis nusigręžė, nieko nematys".

12 Viešpatie, pakilk, Dieve, pakelk savo ranką, neužmiršk vargdienių!

13 Ko gi nedorėlis prieš Dievą burnoja? Jis tarė savo širdyje: "Tu nepareikalausi".

14 Tu matai tai, nes žiūri į vargą ir skausmą, kad atlygintum savo ranka. Vargšas atsiduoda Tau, Tu esi našlaičių globėjas.

15 Sulaužyk ranką bedieviui ir nedorėliui atlygink už jo nedorumą, kol neliks iš jo nieko.

16 Viešpats yra Karalius per amžių amžius, iš Jo žemės pagonys išnyks.

17 Nuolankiųjų troškimą Tu girdi, sustiprini jų širdis, atkreipi savo ausį,

18 kad gintum našlaičio ir prispaustojo teises, kad žemės žmogus daugiau nebesiautėtų.

1 Uram, miért állasz távol? Miért rejtõzöl el a szükség idején?

2 A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.

3 Mert dicsekszik a gonosz az õ lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.

4 A gonosz az õ haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.

5 Szerencsések az õ útai minden idõben; messze vannak tõle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.

6 Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem [esem] bajba.

7 Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erõszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.

8 Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.

9 Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az õ barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.

10 Lenyomja, tiporja, és erejétõl elesnek az ügyefogyottak.

11 Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!

12 Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekrõl!

13 Miért szidja Istent a gonosz? [Miért] mondja szívében: Nem keresed [rajta.]

14 Te látod [ezt,] mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.

15 Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az õ gonoszságát, míg már nem találsz.

16 Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az õ földjérõl.

17 A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerõsíted szívöket, füleiddel figyelmezel,

18 Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földbõl való ember.