1 Apsaugok mane, Dieve, nes Tavimi aš pasitikiu.

2 Tariau Viešpačiui: "Tu­mano Valdovas, be Tavęs man nebus gera".

3 Šventieji, krašto garbingieji man labai patinka.

4 Kurie svetimus dievus sekioja, turi kentėti daug skausmų. Aš kraujo aukų jiems neaukosiu, mano lūpos neištars jų vardo.

5 Viešpats yra mano paveldėjimo dalis ir mano taurė, Jo rankoje mano likimas.

6 Virvės man krito į patinkančias vietas, aš turiu gerą paveldėjimą.

7 Aš laiminsiu Viešpatį, kuris patarimą man teikia; mano širdis įspėja mane naktį.

8 Aš nuolatos statau Viešpatį prieš save, Jis mano dešinėje­aš nesvyruosiu.

9 Linksminasi mano širdis, džiaugiasi mano siela ir mano kūnas ilsėsis su viltimi.

10 Nes tu nepaliksi mano sielos mirusiųjų buveinėje ir neleisi savo šventajam supūti.

11 Tu parodysi man gyvenimo kelią, Tavo akivaizdoje yra džiaugsmo pilnatvė, Tavo dešinėje­malonumai per amžius.

1 Dávid miktámja.

2 Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.

3 A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörûségem.

4 Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más [isten után] sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.

5 Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.

6 Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.

7 Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.

8 Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felõl van, meg nem rendülök.

9 Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.

10 Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.

11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörûségek vannak örökké.