1 Nedorėlio nuodėmė kalba mano širdyje, kad nėra Dievo baimės prieš jo akis.2 Jis pataikauja sau, kai suranda savyje kaltę, kurios reikėtų nekęsti.3 Jo burnos žodžiainedorybė ir klasta. Jis liovėsi elgtis išmintingai ir daryti gera.4 Gulėdamas jis mąsto nedorybes, eina negeru keliu, neatsisako pikta.5 Viešpatie, dangų siekia Tavo gailestingumas, Tavo ištikimybėdebesis.6 Tavo teisumaskaip dideli kalnai, Tavo sprendimaikaip jūros gelmės. Viešpatie, Tu apsaugai žmogų ir gyvulį!7 Dieve, kokia brangi yra Tavo malonė! Žmonės glaudžiasi Tavo sparnų šešėlyje.8 Jie pasotinami Tavo namų riebalais, Tu duodi jiems gerti iš Tavo malonumų upės.9 Tu turi gyvenimo šaltinį; Tavo šviesoje matome šviesą.10 Tenesibaigia Tavo malonė tiems, kurie pažįsta Tave, ir Tavo teisumasnuoširdiesiems.11 Teneužkliudo manęs išdidumo koja ir ranka nusidėjėlio tenepastumia manęs!12 Piktadariai krito, buvo parblokšti ir nebeatsikels!
1 Az éneklõmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé.2 A gonosznak hamissága felõl így gondolkozom szívemben: nincs õ elõtte isten-félelem;3 Mert hízeleg néki önmagának, ha bûnét elkövetheti, ha gyûlölködhetik.4 Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni [és] jót cselekedni.5 Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, [és] nem veti meg a rosszat.6 Uram, az égig [ér] a te kegyelmességed; a te hûséged a felhõkig!7 Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, [mint] a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram!8 Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek.9 Dúslakodnak házadnak bõséges javaiban; megitatod õket gyönyörûségeid folyóvizébõl.10 Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.11 Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerõidre, és igazságodat az igaz szívûekre.12 Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze. [ (Psalms 36:13) Hullnak már a gonosztevõk; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel! ]