1 Nedorėlio nuodėmė kalba mano širdyje, kad nėra Dievo baimės prieš jo akis.

2 Jis pataikauja sau, kai suranda savyje kaltę, kurios reikėtų nekęsti.

3 Jo burnos žodžiai­nedorybė ir klasta. Jis liovėsi elgtis išmintingai ir daryti gera.

4 Gulėdamas jis mąsto nedorybes, eina negeru keliu, neatsisako pikta.

5 Viešpatie, dangų siekia Tavo gailestingumas, Tavo ištikimybė­debesis.

6 Tavo teisumas­kaip dideli kalnai, Tavo sprendimai­kaip jūros gelmės. Viešpatie, Tu apsaugai žmogų ir gyvulį!

7 Dieve, kokia brangi yra Tavo malonė! Žmonės glaudžiasi Tavo sparnų šešėlyje.

8 Jie pasotinami Tavo namų riebalais, Tu duodi jiems gerti iš Tavo malonumų upės.

9 Tu turi gyvenimo šaltinį; Tavo šviesoje matome šviesą.

10 Tenesibaigia Tavo malonė tiems, kurie pažįsta Tave, ir Tavo teisumas­nuoširdiesiems.

11 Teneužkliudo manęs išdidumo koja ir ranka nusidėjėlio tenepastumia manęs!

12 Piktadariai krito, buvo parblokšti ir nebeatsikels!

1 Az éneklõmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé.

2 A gonosznak hamissága felõl így gondolkozom szívemben: nincs õ elõtte isten-félelem;

3 Mert hízeleg néki önmagának, ha bûnét elkövetheti, ha gyûlölködhetik.

4 Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni [és] jót cselekedni.

5 Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, [és] nem veti meg a rosszat.

6 Uram, az égig [ér] a te kegyelmességed; a te hûséged a felhõkig!

7 Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, [mint] a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram!

8 Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek.

9 Dúslakodnak házadnak bõséges javaiban; megitatod õket gyönyörûségeid folyóvizébõl.

10 Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.

11 Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerõidre, és igazságodat az igaz szívûekre.

12 Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze. [ (Psalms 36:13) Hullnak már a gonosztevõk; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel! ]