1 Dėkojame Tau, Dieve, dėkojame! Kurie šaukiasi Tavo vardo, pasakoja nuostabius Tavo darbus.2 Kai ateis mano skirtas laikas, teisiu teisingai.3 Nors žemė drebėtų ir visi gyventojai joje, Aš laikau jos stulpus.4 Aš sakau kvailiams: "Nekvailiokite!" ir nedorėliams: "Nesididžiuokite!5 Nekelkite savo rago į aukštybes, nekalbėkite įžūliai prieš Dievą".6 Išaukštinimas neateina nei iš rytų, nei iš vakarų, nei iš pietų.7 Dievas yra teisėjas: vieną Jis pažemina, o kitą išaukština.8 Viešpats laiko rankoje taurę, pilną putojančio vyno su karčiom priemaišom. Iš jos turės gerti visi žemės piktadariai ir net mieles išsiurbti!9 Bet aš skelbsiu per amžius, giedosiu gyrių Jokūbo Dievui!10 Jis sunaikins nedorėlių puikybę ir aukštai iškels teisiųjų ragus.

1 Az éneklõmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének.2 Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.3 Ha megszabom a határidõt, én méltányosan ítélek.4 A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erõsítem meg annak oszlopait. Szela.5 A kérkedõknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat!6 Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;7 Mert nem napkelettõl, sem napnyugattól, s nem is a puszta felõl [támad] a felmagasztalás;8 Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!9 Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belõle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevõje.10 Én pedig hirdetem [ezt] mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének. [ (Psalms 75:11) És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak. ]