1 Dėkojame Tau, Dieve, dėkojame! Kurie šaukiasi Tavo vardo, pasakoja nuostabius Tavo darbus.

2 Kai ateis mano skirtas laikas, teisiu teisingai.

3 Nors žemė drebėtų ir visi gyventojai joje, Aš laikau jos stulpus.

4 Aš sakau kvailiams: "Nekvailiokite!" ir nedorėliams: "Nesididžiuokite!

5 Nekelkite savo rago į aukštybes, nekalbėkite įžūliai prieš Dievą".

6 Išaukštinimas neateina nei iš rytų, nei iš vakarų, nei iš pietų.

7 Dievas yra teisėjas: vieną Jis pažemina, o kitą išaukština.

8 Viešpats laiko rankoje taurę, pilną putojančio vyno su karčiom priemaišom. Iš jos turės gerti visi žemės piktadariai ir net mieles išsiurbti!

9 Bet aš skelbsiu per amžius, giedosiu gyrių Jokūbo Dievui!

10 Jis sunaikins nedorėlių puikybę ir aukštai iškels teisiųjų ragus.

1 Az éneklõmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének.

2 Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.

3 Ha megszabom a határidõt, én méltányosan ítélek.

4 A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erõsítem meg annak oszlopait. Szela.

5 A kérkedõknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat!

6 Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;

7 Mert nem napkelettõl, sem napnyugattól, s nem is a puszta felõl [támad] a felmagasztalás;

8 Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!

9 Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belõle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevõje.

10 Én pedig hirdetem [ezt] mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének. [ (Psalms 75:11) És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak. ]