1 Ko giries nedorybe, galiūne? Dievo gerumas pasilieka nuolat.

2 Tavo liežuvis planuoja pražūtį kaip aštrus peilis, tu klastadary!

3 Tu mėgsti pikta labiau kaip gera, tau mieliau meluoti negu teisybę kalbėti.

4 Tu mėgsti pražūtingas kalbas, klastingas liežuvi!

5 Todėl sunaikins tave Dievas amžiams; parblokš ir išmes iš palapinės, su šaknimis išraus iš gyvųjų žemės.

6 Teisieji tai matys ir bijosis, jie juoksis iš jo:

7 "Štai žmogus, kuris Dievo nepadarė savo stiprybe, bet, pasitikėdamas turtais, įsidrąsino daryti nedorybes".

8 Aš esu kaip žaliuojąs alyvmedis Dievo namuose, pasitikiu Dievo gailestingumu per amžių amžius.

9 Tave girsiu per amžius, nes Tu tai padarei; skelbsiu Tavo brangų vardą šventiesiems.

1 Az éneklõmesternek; Dávid tanítása;

2 Mikor az Idumeus Dóeg eljött és hírt vitt Saulnak, és ezt mondá néki: Dávid az Akhimélek házába ment be.

3 Mit dicsekedel gonoszságban, oh te magabíró? Az Istennek kegyelme szüntelen való!

4 Nyelved ártalmakon elmélkedik, s olyan mint az éles olló, te álnokságnak mestere!

5 Szereted a gonoszt inkább, hogy nem a jót, és a hazugságot inkább, mint igazságot szólni. Szela.

6 Szeretsz minden ártalmas beszédet, [és] az álnok nyelvet.

7 Meg is ront az Isten téged, teljesen eltakarít, kigyomlál téged a te hajlékodból, és kiszaggat téged az élõk földérõl. Szela.

8 És látják [ezt] az igazak, és félnek, és nevetnek rajta:

9 Ímé az a férfiú, a ki nem Istent fogadta erõsségévé, hanem az õ gazdagságának sokaságában bízott, és ereje az õ gonoszságában volt! [ (Psalms 52:10) Én pedig mint zöldelõ olajfa Isten házában, bízom Isten kegyelmében mind örökkön örökké. ] [ (Psalms 52:11) Áldlak téged örökké, hogy [így] cselekedtél; nevedben remélek, mert jóságos [vagy,] a te híveid elõtt. ]