1 Ko giries nedorybe, galiūne? Dievo gerumas pasilieka nuolat.2 Tavo liežuvis planuoja pražūtį kaip aštrus peilis, tu klastadary!3 Tu mėgsti pikta labiau kaip gera, tau mieliau meluoti negu teisybę kalbėti.4 Tu mėgsti pražūtingas kalbas, klastingas liežuvi!5 Todėl sunaikins tave Dievas amžiams; parblokš ir išmes iš palapinės, su šaknimis išraus iš gyvųjų žemės.6 Teisieji tai matys ir bijosis, jie juoksis iš jo:7 "Štai žmogus, kuris Dievo nepadarė savo stiprybe, bet, pasitikėdamas turtais, įsidrąsino daryti nedorybes".8 Aš esu kaip žaliuojąs alyvmedis Dievo namuose, pasitikiu Dievo gailestingumu per amžių amžius.9 Tave girsiu per amžius, nes Tu tai padarei; skelbsiu Tavo brangų vardą šventiesiems.

1 Az éneklõmesternek; Dávid tanítása;2 Mikor az Idumeus Dóeg eljött és hírt vitt Saulnak, és ezt mondá néki: Dávid az Akhimélek házába ment be.3 Mit dicsekedel gonoszságban, oh te magabíró? Az Istennek kegyelme szüntelen való!4 Nyelved ártalmakon elmélkedik, s olyan mint az éles olló, te álnokságnak mestere!5 Szereted a gonoszt inkább, hogy nem a jót, és a hazugságot inkább, mint igazságot szólni. Szela.6 Szeretsz minden ártalmas beszédet, [és] az álnok nyelvet.7 Meg is ront az Isten téged, teljesen eltakarít, kigyomlál téged a te hajlékodból, és kiszaggat téged az élõk földérõl. Szela.8 És látják [ezt] az igazak, és félnek, és nevetnek rajta:9 Ímé az a férfiú, a ki nem Istent fogadta erõsségévé, hanem az õ gazdagságának sokaságában bízott, és ereje az õ gonoszságában volt! [ (Psalms 52:10) Én pedig mint zöldelõ olajfa Isten házában, bízom Isten kegyelmében mind örökkön örökké. ] [ (Psalms 52:11) Áldlak téged örökké, hogy [így] cselekedtél; nevedben remélek, mert jóságos [vagy,] a te híveid elõtt. ]