1 Proverbes de Salomon, fils de David, roi d'Israël;
2 Pour faire connaître la sagesse et l'instruction, pour faire comprendre les discours d'intelligence;
3 Pour faire recevoir une instruction de raison, de justice, de jugement, et d'équité;
4 Pour donner du discernement aux simples, de la connaissance et de la réflexion au jeune homme.
5 Le sage écoutera et deviendra plus instruit, et l'homme intelligent acquerra de la prudence,
6 Afin d'entendre les sentences et les énigmes, les paroles des sages, et leurs discours profonds.
7 La crainte de l'Éternel est le principal point de la science; mais les fous méprisent la sagesse et l'instruction.
8 Mon fils, écoute l'instruction de ton père, et n'abandonne point l'enseignement de ta mère.
9 Car ce sont des grâces assemblées autour de ta tête, et des colliers à ton cou.
10 Mon fils, si les pécheurs veulent te séduire, n'y consens pas.
11 S'ils disent: Viens avec nous, dressons des embûches pour tuer; tendons des pièges à l'innocent, sans qu'il en ait donné de sujet;
12 Engloutissons-les tout vifs comme le Sépulcre, et tout entiers comme ceux qui descendent dans la fosse;
13 Nous trouverons toutes sortes de biens précieux, nous remplirons nos maisons de butin;
14 Tu y auras ta part avec nous, il n'y aura qu'une bourse pour nous tous.
15 Mon fils, ne te mets point en chemin avec eux; détourne ton pied de leur sentier.
16 Car leurs pieds courent au mal, et ils se hâtent pour répandre le sang.
17 Or c'est en vain qu'on tend le filet devant les yeux de tout ce qui a des ailes;
18 Mais eux, ils dressent des embûches contre leur propre sang, et ils tendent des pièges à leur âme.
19 Telles sont les voies de celui qui convoite le gain déshonnête, lequel perdra l'âme de ceux qui le poursuivent.
20 La souveraine sagesse crie hautement par les rues, elle fait retentir sa voix sur les places;
21 Elle crie dans les carrefours, où on fait le plus de bruit, aux entrées des portes; elle prononce ses paroles par la ville:
22 Stupides, dit-elle, jusques à quand aimerez-vous la sottise? Jusques à quand les moqueurs prendront-ils plaisir à la moquerie, et les insensés auront-ils en haine la science?
23 Étant repris par moi, convertissez-vous. Voici, je vous communiquerai de mon esprit en abondance, je vous ferai comprendre mes paroles.
24 Puisque j'ai crié, et que vous avez refusé d'entendre; que j'ai étendu ma main, et que personne n'y a pris garde;
25 Puisque vous rejetez tous mes conseils, et que vous n'aimez pas mes réprimandes,
26 Je me rirai, moi, de votre calamité, je me moquerai quand votre effroi surviendra;
27 Quand votre effroi surviendra comme une ruine, et votre calamité comme une tempête; quand la détresse et l'angoisse viendront sur vous.
28 Alors ils crieront vers moi, mais je ne répondrai point; ils me chercheront de grand matin, mais ils ne me trouveront point;
29 Parce qu'ils ont haï la science, et qu'ils n'ont point choisi la crainte de l'Éternel.
30 Ils n'ont point pris plaisir à mon conseil; ils ont dédaigné toutes mes réprimandes.
31 Qu'ils mangent donc le fruit de leur voie, et qu'ils se rassasient de leurs conseils.
32 Car l'égarement des sots les tue, et la sécurité des insensés les perd.
33 Mais celui qui m'écoute, habitera en sûreté, et sera tranquille, sans être effrayé d'aucun mal.
1 Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,
2 Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
3 Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
4 Együgyûeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
5 Hallja a bölcs és öregbítse az õ tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
6 Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
7 Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
8 Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.
9 Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.
10 Fiam, ha a bûnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.
11 Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
12 Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak;
13 Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;
14 Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
15 Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktõl;
16 Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.
17 Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei elõtt:
18 Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;
19 Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.
20 A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az õ szavát.
21 Lármás utczafõkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az õ beszédit.
22 Míglen szeretitek, oh ti együgyûek az együgyûséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyûlölik a balgatagok a tudományt?!
23 Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
24 Mivelhogy hívtalak [titeket,] és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
25 És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
26 Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljõ az, a mitõl féltek.
27 Mikor eljõ, mint a vihar, az, a mitõl féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljõ ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
28 Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
29 Azért hogy gyûlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
30 Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
31 Esznek azért az õ útjoknak gyümölcsébõl, és az õ tanácsokból megelégednek.
32 Mert az együgyûeknek pártossága megöli õket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti õket.
33 A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétõl.