1 La bonne réputation est préférable aux grandes richesses, et une bonne estime à l'argent et à l'or.

2 Le riche et le pauvre se rencontrent; celui qui les a faits l'un et l'autre, c'est l'Éternel.

3 L'homme bien avisé prévoit le mal, et se met à l'abri; mais les simples passent outre, et en portent la peine.

4 Le fruit de l'humilité et de la crainte de l'Éternel, c'est la richesse, la gloire et la vie.

5 Il y a des épines et des pièges dans la voie du pervers; celui qui garde son âme, s'en éloignera.

6 Instruis le jeune enfant selon la voie qu'il doit suivre; lors même qu'il sera devenu vieux, il ne s'en éloignera point.

7 Le riche dominera sur les pauvres, et celui qui emprunte sera serviteur de l'homme qui prête.

8 Celui qui sème la perversité, moissonnera la vanité, et la verge de sa fureur prendra fin.

9 L'œil bienfaisant sera béni, parce qu'il aura donné de son pain au pauvre.

10 Chasse le moqueur, et la dispute s'en ira, la querelle et l'outrage cesseront.

11 Le roi est ami de celui qui aime la pureté du cœur, et qui a de la grâce dans ses discours.

12 Les yeux de l'Éternel protègent la sagesse; mais il confond les paroles du perfide.

13 Le paresseux dit: Le lion est là dehors; je serais tué par les rues.

14 La bouche des étrangères est une fosse profonde; celui contre qui l'Éternel est irrité, y tombera.

15 La folie est attachée au cœur de l'enfant; mais la verge du châtiment l'éloignera de lui.

16 Celui qui fait tort au pauvre pour s'enrichir, donne au riche, pour n'aboutir qu'à l'indigence.

17 Prête ton oreille, et écoute les paroles des sages; applique ton cœur à ma science.

18 Car il est bon que tu les gardes au-dedans de toi, et qu'elles restent présentes sur tes lèvres.

19 Je te le fais entendre aujourd'hui à toi-même, afin que ta confiance soit en l'Éternel.

20 N'ai-je pas déjà écrit pour toi sur le conseil et sur la science,

21 Pour t'enseigner des choses sûres, des paroles de vérité; afin que tu répondes par des paroles de vérité à ceux qui te consultent?

22 Ne pille point le pauvre, parce qu'il est pauvre, et n'opprime point l'affligé à la porte.

23 Car l'Éternel plaidera leur cause, et pillera l'âme de ceux qui les auront pillés.

24 Ne sois point le compagnon de l'homme colère, et ne va point avec l'homme furieux;

25 De peur que tu n'apprennes ses voies, et qu'elles ne soient un piège pour ton âme.

26 Ne sois point de ceux qui frappent dans la main, ni de ceux qui cautionnent pour les dettes.

27 Si tu n'avais pas de quoi payer, voudrais-tu qu'on prît ton lit de dessous toi?

28 Ne déplace point la borne ancienne que tes pères ont posée.

29 As-tu vu un homme habile dans son travail? Il sera au service des rois, et non à celui de gens d'une condition obscure.

1 Kivánatosb a jó hírnév nagy gazdagságnál; ezüstnél és aranynál a kedvesség jobb.

2 A gazdag és szegény összetalálkoznak, mindkettõt pedig az Úr szerzi.

3 Az eszes meglátja a bajt és elrejti magát; a bolondok pedig neki mennek és kárát vallják.

4 Az alázatosságnak bére az Úr félelme, gazdagság és tisztesség és élet.

5 Tövisek [és] tõrök vannak a gonosznak útában; a ki megõrzi a maga lelkét, távol jár azoktól.

6 Tanítsd a gyermeket az õ útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.

7 A gazdag a szegényeken uralkodik, és szolgája a kölcsönvevõ a kölcsönadónak.

8 A ki vet álnokságot, arat nyomorúságot; és az õ haragjának vesszeje megtöretik.

9 Az irgalmas szemû ember megáldatik, mert adott az õ kenyerébõl a szegénynek.

10 Ûzd el a csúfolót, és elmegy a háborgás is, és megszünik a patvarkodás és a szidalmazás.

11 A ki szereti a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség: annak barátja a király.

12 Az Úrnak szemei megõrzik a tudományt; a hitetlennek beszédét pedig felforgatja.

13 A rest azt mondja: oroszlán van ottkin, az utczák közepén megölettetném.

14 Mély verem az idegen asszonyoknak szája; a kire haragszik az Úr, oda esik.

15 A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság; [de] a fenyítés vesszeje messze elûzi õ tõle azt.

16 A ki elnyomja a szegényt, hogy szaporítsa az õ [marháját]; a ki ád a gazdagnak: végre szûkölködésre [jut.]

17 Hajtsd füledet, és hallgasd a bölcseknek beszédeit; és a te elmédet figyelmeztesd az én tudományomra.

18 Mert gyönyörûséges lesz, ha megtartod azokat szívedben; legyenek együtt állandók a te ajkaidon!

19 Hogy az Úrban legyen a te bizodalmad, arra tanítottalak ma téged, igen, téged.

20 Nem írtam-é néked drága szép tanulságokat, tanácsokban és tudományban?

21 Hogy tudtodra adjam néked az igazság beszédinek bizonyos voltát: hogy igaz beszédet vígy válaszul elküldõidnek.

22 Ne rabold ki a szegényt, mert szegény õ; és meg ne rontsd a nyomorultat a kapuban;

23 Mert az Úr forgatja azoknak ügyét, és az õ kirablóik életét elragadja.

24 Ne tarts barátságot a haragossal, és a dühösködõvel ne menj;

25 Hogy el ne tanuld az õ útait, és tõrt ne keress tennen magadnak.

26 Ne légy azok közt, a kik kézbe csapnak, a kik adósságért kezeskednek.

27 Ha nincs néked mibõl megadnod; miért vegye el a te ágyadat te alólad?

28 Ne bontsd el a régi határt, melyet csináltak a te eleid.

29 Láttál-é az õ dolgában szorgalmatos embert? A királyok elõtt álland, nem marad meg az alsó rendûek között.