1 Toute femme sage bâtit sa maison; mais la folle la renverse de ses mains.

2 Celui qui marche dans la droiture, révère l'Éternel; mais celui dont les voies sont perverses, le méprise.

3 La bouche de l'insensé est une verge pour son orgueil; mais les lèvres des sages les gardent.

4 Où il n'y a point de bœuf, la grange est vide; mais la force du bœuf fait abonder le revenu.

5 Le témoin fidèle ne ment jamais; mais le faux témoin avance des faussetés.

6 Le moqueur cherche la sagesse et ne la trouve point; mais la science est aisée à trouver pour un homme entendu.

7 Éloigne-toi de l'homme insensé, puisque tu ne connais pas en lui de paroles sages.

8 La sagesse d'un homme habile est de prendre garde à sa voie; mais la folie des insensés, c'est la fraude.

9 Les insensés se raillent du péché; mais la bienveillance est parmi les hommes droits.

10 Le cœur de chacun sent l'amertume de son âme; et un autre n'aura point de part à sa joie.

11 La maison des méchants sera détruite; mais la tente des hommes droits fleurira.

12 Il y a telle voie qui semble droite à l'homme, mais dont l'issue est la voie de la mort.

13 Même en riant le cœur sera triste; et la joie finit par l'ennui.

14 Celui qui a le cœur pervers, sera rassasié de ses voies; mais l'homme de bien se rassasie de ce qui est en lui-même.

15 Un homme simple croit tout ce qu'on dit; mais l'homme bien avisé considère ses pas.

16 Le sage craint, et il évite le mal; mais l'insensé est arrogant et plein de sécurité.

17 L'homme emporté fait des folies; et l'homme rusé est haï.

18 Les imprudents possèdent la folie; mais les bien avisés sont couronnés de science.

19 Les méchants seront humiliés devant les bons, et les impies seront aux portes du juste.

20 Le pauvre est haï, même de son ami; mais les amis du riche sont en grand nombre.

21 Celui qui méprise son prochain, s'égare; mais celui qui a pitié des affligés, est heureux.

22 Ceux qui machinent du mal, ne se fourvoient-ils pas? Mais la miséricorde et la vérité seront pour ceux qui procurent le bien.

23 En tout travail il y a quelque profit; mais les vains discours ne tournent qu'à disette.

24 La richesse est une couronne pour le sage; mais la folie des insensés est toujours folie.

25 Le témoin fidèle délivre les âmes; mais celui qui prononce des mensonges, n'est que tromperie.

26 Il y a une ferme assurance dans la crainte de l'Éternel; et il y aura une sûre retraite pour les enfants de celui qui le craint.

27 La crainte de l'Éternel est une source de vie, pour détourner des pièges de la mort.

28 Dans la multitude du peuple est la gloire d'un roi; mais quand le peuple manque, c'est la ruine du prince.

29 Celui qui est lent à la colère est d'un grand sens; mais celui qui est prompt à se courroucer, étale sa folie.

30 Un cœur tranquille est la vie du corps; mais l'envie est la carie des os.

31 Celui qui fait tort au pauvre, déshonore celui qui l'a fait; mais celui-là l'honore qui a pitié du nécessiteux.

32 Dans le malheur, le méchant est renversé; mais le juste reste en assurance, même dans la mort.

33 La sagesse repose dans le cœur de l'homme entendu; elle est même reconnue au milieu des insensés.

34 La justice élève une nation; mais le péché est la honte des peuples.

35 La faveur du roi est pour le serviteur prudent; mais il aura de l'indignation contre celui qui lui fait honte.

1 A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt.

2 A ki igazán jár, féli az Urat; a ki pedig elfordult az õ útaiban, megútálja õt.

3 A bolondnak szájában van kevélységnek pálczája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja õket.

4 Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bõsége pedig az ökörnek erejétõl van.

5 A hûséges tanú nem hazud; a hamis tanú pedig hazugságot bocsát szájából.

6 A csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a tudomány pedig az eszesnek könnyû.

7 Menj el a bolond férfiú elõl; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét.

8 Az eszesnek bölcsesége az õ útának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás.

9 A bolondokat megcsúfolja a bûnért való áldozat; az igazak között pedig jóakarat van.

10 A szív tudja az õ lelke keserûségét; és az õ örömében az idegen nem részes.

11 Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik.

12 Van olyan út, [mely] helyesnek látszik az ember elõtt, és vége a halálra menõ út.

13 Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra.

14 Az õ útaiból elégszik meg az elfordult elméjû; önmagából pedig a jó férfiú.

15 Az együgyû hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz.

16 A bölcs félvén, eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngõ és elbizakodott.

17 A hirtelen haragú bolondságot cselekszik, és a cselszövõ férfi gyûlölséges lesz.

18 Bírják az esztelenek a bolondságot örökség szerint; az eszesek pedig fonják a tudománynak koszorúját.

19 Meghajtják magokat a gonoszok a jók elõtt, és a hamisak az igaznak kapujánál.

20 Még az õ felebarátjánál is útálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja.

21 A ki megútálja az õ felebarátját, vétkezik; a ki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog az!

22 Nemde tévelyegnek, a kik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és igazság a jó szerzõknek.

23 Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédébõl csak szûkölködés.

24 A bölcseknek ékességök az õ gazdagságuk; a tudatlanok bolondsága [pedig csak] bolondság.

25 Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság; hazugságokat szól pedig az álnok.

26 Az Úrnak félelmében erõs a bizodalom, és az õ fiainak lesz menedéke.

27 Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tõrének eltávoztatására.

28 A nép sokasága a király dicsõsége; a nép elfogyása pedig az uralkodó romlása.

29 A haragra késedelmes bõvelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedõ, bolondságot szerez az.

30 A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása.

31 A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtõjét; az pedig tiszteli, a ki könyörül a szûkölködõn.

32 Az õ nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.

33 Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség; a mi pedig a tudatlanokban [van,] magát [hamar] megismerheti.

34 Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bûn pedig gyalázatára van a népeknek.

35 A királynak jóakaratja van az eszes szolgához; haragja pedig a megszégyenítõhöz.