1 Ne porte point envie aux hommes méchants, et ne désire point être avec eux.

2 Car leur cœur médite la ruine et leurs lèvres parlent de nuire.

3 C'est par la sagesse que la maison sera bâtie, et c'est par l'intelligence qu'elle sera affermie.

4 Et c'est par la science que les chambres seront remplies de tous les biens précieux et agréables.

5 L'homme sage est plein de force, et l'homme intelligent devient puissant.

6 Car c'est avec la prudence qu'on fait la guerre, et la victoire dépend du nombre des conseillers.

7 La sagesse est trop élevée pour un insensé; il n'ouvrira pas la bouche aux portes.

8 Celui qui pense à faire mal, on l'appellera maître en méchanceté.

9 Un mauvais dessein est une folie, et le moqueur est en abomination aux hommes.

10 Si tu perds courage au jour de la détresse, ta force sera petite.

11 Délivre ceux qui sont traînés à la mort, et qui sont sur le point d'être tués.

12 Si tu dis: Voici, nous n'en avons rien su; celui qui pèse les cœurs ne l'entendra-t-il point? Et celui qui garde ton âme ne le saura-t-il point? Et ne rendra-t-il pas à chacun selon son œuvre?

13 Mon fils, mange le miel, car il est bon, et le rayon de miel, qui est doux à ton palais.

14 Telle sera la connaissance de la sagesse à ton âme; quand tu l'auras trouvée, il y aura une bonne issue, et ton attente ne sera point trompée.

15 Méchant, ne tends pas d'embûches contre la demeure du juste, et ne dévaste pas son habitation.

16 Car le juste tombera sept fois, et il sera relevé; mais les méchants sont précipités dans le malheur.

17 Quand ton ennemi sera tombé, ne t'en réjouis point; et quand il sera renversé, que ton cœur ne s'en égaie point;

18 De peur que l'Éternel ne le voie, et que cela ne lui déplaise, et qu'il ne détourne de lui sa colère.

19 Ne t'irrite point à cause de ceux qui font le mal; ne porte point envie aux méchants;

20 Car il n'y a pas d'issue pour celui qui fait le mal, et la lampe des méchants sera éteinte.

21 Mon fils, crains l'Éternel et le roi, et ne te mêle point avec des gens remuants.

22 Car leur ruine surviendra tout d'un coup, et qui sait le malheur qui arrivera aux uns et aux autres?

23 Voici encore ce qui vient des sages: Il n'est pas bon d'avoir égard à l'apparence des personnes dans le jugement.

24 Celui qui dit au méchant: Tu es juste, les peuples le maudiront, et les nations le détesteront.

25 Mais ceux qui le reprennent s'en trouveront bien; sur eux viendront la bénédiction et le bonheur.

26 Celui qui répond avec droiture à quelqu'un, lui donne un baiser sur les lèvres.

27 Règle ton ouvrage au-dehors, et mets ordre à ton champ; et puis tu bâtiras ta maison.

28 Ne sois point témoin contre ton prochain sans qu'il soit nécessaire: voudrais-tu séduire par tes lèvres?

29 Ne dis point: Je lui ferai comme il m'a fait; je rendrai à cet homme selon son œuvre.

30 J'ai passé près du champ d'un paresseux, et près de la vigne d'un homme dépourvu de sens;

31 Et voici, les chardons y croissaient partout; les ronces en couvraient la surface, et son mur de pierre était écroulé.

32 Quand je vis cela, j'y appliquai mes pensées; je le regardai, j'en tirai instruction.

33 Un peu dormir, un peu sommeiller, un peu croiser les mains pour se reposer,

34 Et ta pauvreté viendra comme un passant, et ta disette comme un homme armé.

1 Ne irígykedjél a gonosztevõkre, se ne kivánj azokkal lenni.

2 Mert pusztítást gondol az õ szívök, és bajt szólnak az õ ajkaik.

3 Bölcseség által építtetik a ház, és értelemmel erõsíttetik meg.

4 És tudomány által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörûséges marhával.

5 A bölcs férfiú erõs, és a tudós ember nagy erejû.

6 Mert az eszes tanácsokkal viselhetsz hadat hasznodra; és a megmaradás a tanácsosok sokasága által van.

7 Magas a bolondnak a bölcseség; a kapuban nem nyitja meg az õ száját.

8 A ki azon gondolkodik, hogy gonoszt cselekedjék, azt cselszövõnek hívják.

9 A balgatag dolognak gondolása bûn; és a rágalmazó az ember elõtt útálatos.

10 Ha lágyan viselted magadat a nyomorúságnak idején: szûk a te erõd.

11 Szabadítsd meg azokat, a kik a halálra vitetnek, és a kik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg!

12 Ha azt mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, a ki vizsgálja az elméket, õ érti, és a ki õrzi a te lelkedet, õ tudja? és kinek-kinek az õ cselekedetei szerint fizet.

13 Egyél, fiam, mézet, mert jó; és a színméz édes a te ínyednek.

14 Ilyennek ismerd a bölcseséget a te lelkedre nézve: ha azt megtalálod, akkor lesz jó véged, és a te reménységed el nem vész!

15 Ne leselkedjél, oh te istentelen, az igaznak háza ellen, ne pusztítsd el az õ ágyasházát!

16 Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig [csak egy] nyavalyával is elvesznek.

17 Mikor elesik a te ellenséged: ne örülj; és mikor megütközik: ne vígadjon a te szíved,

18 Hogy az Úr meg ne lássa és gonosz ne legyen szemeiben, és el ne fordítsa arról az õ haragját [te reád.]

19 Ne gerjedj haragra a gonosztevõk ellen, ne irígykedjél az istentelenekre;

20 Mert a gonosznak nem lesz [jó] vége, az istentelenek szövétneke kialszik.

21 Féld az Urat, fiam, és a királyt; a pártütõk közé ne elegyedjél.

22 Mert hirtelenséggel feltámad az õ nyomorúságok, és e két rendbeliek büntetését ki tudja?

23 Ezek is a bölcsek [szavai.] Személyt válogatni az ítéletben nem jó.

24 A ki azt mondja az istentelennek: igaz vagy, ezt megátkozzák a népek, megútálják a nemzetek.

25 A kik pedig megfeddik [a bûnöst,] azoknak gyönyörûségökre lesz, és jó áldás száll reájok!

26 Ajkakat csókolgat az, a ki igaz beszédeket felel.

27 Szerezd el kivül a te dolgodat, és készíts elõ a te mezõdben; annakutána építsd a házadat.

28 Ne légy bizonyság ok nélkül a te felebarátod ellen; avagy ámítanál-é [valakit] a te ajkaiddal?

29 Ne mondd ezt: a miképen cselekedett én velem, úgy cselekszem õ vele; megfizetek az embernek az õ cselekedete szerint.

30 A rest embernek mezejénél elmenék, és az esztelennek szõleje mellett.

31 És ímé, mindenütt felverte a tövis, és színét elfedte a gyom; és kõgyepüje elromlott vala.

32 Melyet én látván gondolkodám, és nézvén, [ezt] a tanulságot vevém abból:

33 Egy kis álom, egy kis szunynyadás, egy kis kézösszetevés az alvásra,

34 És így jõ el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szükséged, mint a paizsos férfiú.