1 Paroles du roi Lémuel, sentences par lesquelles sa mère l'instruisit.

2 Que te dirai-je, mon fils? Que te dirai-je, fils de mes entrailles? Que te dirai-je, fils de mes vœux?

3 Ne livre point ta force aux femmes, ni tes voies à celles qui perdent les rois.

4 Ce n'est point aux rois, Lémuel, ce n'est point aux rois de boire le vin, ni aux princes de boire la boisson forte;

5 De peur qu'ayant bu, ils n'oublient ce qui est ordonné, et qu'ils ne méconnaissent le droit de tous les pauvres affligés.

6 Donnez de la boisson forte à celui qui va périr, et du vin à celui qui a l'amertume dans l'âme;

7 Pour qu'il en boive, qu'il oublie sa pauvreté, et ne se souvienne plus de sa peine.

8 Ouvre ta bouche en faveur du muet, et pour le droit de ceux qui sont délaissés.

9 Ouvre ta bouche, juge avec justice, et fais droit à l'affligé et au pauvre.

10 Qui est-ce qui trouvera une femme vertueuse? Car son prix surpasse beaucoup celui des perles.

11 Le cœur de son mari s'assure en elle, et il ne manquera point de butin;

12 Elle lui fera du bien tous les jours de sa vie, et jamais du mal.

13 Elle cherche de la laine et du lin, et elle fait de ses mains ce qu'elle veut;

14 Elle est comme les navires d'un marchand, elle amène son pain de loin.

15 Elle se lève lorsqu'il est encore nuit, et elle distribue la nourriture à sa famille, et la tâche à ses servantes;

16 Elle considère un champ, et l'acquiert, et du fruit de ses mains elle plante une vigne.

17 Elle ceint ses reins de force, et elle affermit ses bras;

18 Elle éprouve que son trafic est bon; sa lampe ne s'éteint point la nuit;

19 Elle met ses mains à la quenouille, et ses doigts tiennent le fuseau.

20 Elle tend la main à l'affligé, et présente ses mains aux pauvres.

21 Elle ne craint point la neige pour sa famille; car toute sa famille est vêtue de laine cramoisi.

22 Elle se fait des couvertures; ses vêtements sont de fin lin et d'écarlate.

23 Son mari est considéré aux portes, lorsqu'il est assis avec les anciens du pays.

24 Elle fait du linge et le vend; et des ceintures, qu'elle donne au marchand;

25 La force et la magnificence forment son vêtement, et elle se rit du jour à venir;

26 Elle ouvre la bouche avec sagesse, et des instructions aimables sont sur sa langue;

27 Elle surveille ce qui se fait dans sa maison, et elle ne mange point le pain de paresse.

28 Ses enfants se lèvent, et la disent bienheureuse; son mari aussi, et il la loue, et dit:

29 Plusieurs filles ont une conduite vertueuse; mais toi, tu les surpasses toutes.

30 La grâce est trompeuse, et la beauté s'évanouit; mais la femme qui craint l'Éternel est celle qui sera louée.

31 Donnez-lui le fruit de ses mains, et qu'aux portes ses œuvres la louent.

1 Lemuel király beszédei, próféczia, melylyel tanította vala õt az anyja.

2 Mit [szóljak,] fiam? mit, én méhem gyermeke? mit, én fogadásimnak gyermeke?

3 Ne add asszonyoknak a te erõdet, és a te útaidat a királyok eltörlõinek.

4 Távol legyen a királyoktól, oh Lemuel, távol legyen a királyoktól a bornak itala; és az uralkodóktól a részegítõ ital keresése.

5 Hogy mikor iszik, el ne felejtkezzék a törvényrõl, és el ne fordítsa valamely nyomorultnak igazságát.

6 Adjátok a részegítõ italt az elveszendõnek, és a bort a keseredett szívûeknek.

7 Igyék, hogy felejtkezzék az õ szegénységérõl, és az õ nyavalyájáról ne emlékezzék meg többé.

8 Nyisd meg a te szádat a mellett, a ki néma, és azoknak dolgában, a kik adattak veszedelemre.

9 Nyisd meg a te szádat, ítélj igazságot; forgasd ügyét a szegénynek és a szûkölködõnek!

10 Derék asszonyt kicsoda találhat? Mert ennek ára sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket.

11 Bízik ahhoz az õ férjének lelke, és annak marhája el nem fogy.

12 Jóval illeti õt és nem gonosszal, az õ életének minden napjaiban.

13 Keres gyapjat vagy lent, és megkészíti azokat kezeivel kedvvel.

14 Hasonló a kereskedõ hajókhoz, nagy messzirõl behozza az õ eledelét.

15 Felkel még éjjel, eledelt ád az õ házának, és rendel ételt az õ szolgálóleányinak.

16 Gondolkodik mezõ felõl, és megveszi azt; az õ kezeinek munkájából szõlõt plántál.

17 Az õ derekát felövezi erõvel, és megerõsíti karjait.

18 Látja, hogy hasznos az õ munkálkodása; éjjel sem alszik el az õ világa.

19 Kezeit veti a fonókerékre, és kezeivel fogja az orsót.

20 Markát megnyitja a szegénynek, és kezeit nyújtja a szûkölködõnek.

21 Nem félti az õ házanépét a hótól; mert egész házanépe karmazsinba öltözött.

22 Szõnyegeket csinál magának; patyolat és bíbor az õ öltözete.

23 Ismerik az õ férjét a kapukban, mikor ül a tartománynak véneivel.

24 Gyolcsot szõ, és eladja; és övet, melyet ád a kereskedõnek.

25 Erõ és ékesség az õ ruhája; és nevet a következõ napnak.

26 Az õ száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén.

27 Vigyáz a házanépe dolgára, és restségnek étkét nem eszi.

28 Felkelnek az õ fiai, és boldognak mondják õt; az õ férje, és dicséri õt:

29 Sok leány munkálkodott serénységgel; de te meghaladod mindazokat!

30 Csalárd a kedvesség, és hiábavaló a szépség; a mely asszony féli az Urat, az szerez dicséretet magának!

31 Adjatok ennek az õ keze munkájának gyümölcsébõl, és dicsérjék õt a kapukban az õ cselekedetei!