1 Un morceau de pain sec, avec la paix, vaut mieux qu'une maison pleine de viandes, avec des querelles.
2 Le serviteur prudent dominera sur le fils qui fait honte, et il aura part à l'héritage avec les frères.
3 Le fourneau est pour éprouver l'argent, et le creuset pour l'or; mais c'est l'Éternel qui éprouve les cœurs.
4 Le méchant est attentif à la lèvre injuste, et le menteur écoute la langue qui calomnie.
5 Celui qui se moque du pauvre, déshonore celui qui l'a fait; et celui qui se réjouit d'un malheur, ne demeurera point impuni.
6 Les enfants des enfants sont la couronne des vieillards; et les pères sont la gloire de leurs enfants.
7 La parole grave ne convient point à un insensé; combien moins la parole fausse aux principaux du peuple.
8 Le présent est comme une pierre précieuse aux yeux de ceux qui le reçoivent; de quelque côté qu'il soit tourné, il plaît.
9 Celui qui couvre les fautes, cherche l'amitié; mais celui qui en fait rapport, divise les meilleurs amis.
10 Une réprimande fait plus d'effet sur l'homme prudent, que cent coups sur l'insensé.
11 Le méchant ne cherche que des querelles; mais un messager cruel sera envoyé contre lui.
12 Mieux vaut rencontrer une ourse qui a perdu ses petits, qu'un fou dans sa folie.
13 Le mal ne quittera point la maison de celui qui rend le mal pour le bien.
14 Commencer une querelle c'est ouvrir un passage à l'eau; avant qu'on en vienne à la dispute, retire-toi.
15 Celui qui déclare juste le méchant, et celui qui déclare méchant le juste, sont tous deux en abomination à l'Éternel.
16 Que sert le prix dans la main d'un insensé pour acheter la sagesse, puisqu'il manque de sens?
17 L'intime ami aime en tout temps, et il naîtra comme un frère dans la détresse.
18 Celui-là est dépourvu de sens, qui touche dans la main, et qui se rend caution envers son prochain.
19 Celui qui aime les querelles, aime le mal; et celui qui élève trop son portail, veut qu'il croule.
20 Le cœur pervers ne trouvera point le bonheur, et la langue double tombera dans le malheur.
21 Celui qui a donné naissance à un insensé, en aura de l'ennui; et le père d'un fou ne se réjouira point.
22 Le cœur joyeux vaut un remède; mais l'esprit abattu dessèche les os.
23 Le méchant accepte le présent, pour renverser les voies de la justice.
24 La sagesse est devant l'homme prudent; mais les yeux de l'insensé vont au bout de la terre.
25 L'enfant insensé fait le chagrin de son père, et l'amertume de celle qui l'a enfanté.
26 Il n'est pas bon de condamner le juste à l'amende, ni de frapper les hommes honnêtes pour avoir fait ce qui est droit.
27 L'homme retenu dans ses paroles connaît la prudence, et celui qui est d'un esprit froid, est un homme entendu.
28 L'insensé même passe pour sage quand il se tait, et celui qui ferme ses lèvres est un homme intelligent.
1 Jobb a száraz falat, melylyel van csendesség; mint a levágott barmokkal teljes ház, melyben háborúság van.
2 Az értelmes szolga uralkodik a gyalázatos fiún, és az atyafiak között az örökségnek részét veszi.
3 Az olvasztótégely az ezüst számára van, és a kemencze az aranyéra; a szívek vizsgálója pedig az Úr.
4 A gonosztevõ hallgat az álnok beszédekre, a csalárd hallgat a gonosz nyelvre.
5 A ki megcsúfolja a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtõjét; a ki gyönyörködik [másnak] nyomorúságában, büntetlen nem lészen!
6 A véneknek ékessége az unokák, és a fiaknak ékessége az atyák.
7 Nem illik a bolondnak az ékes beszéd; még kevésbbé a tisztességesnek a hazug beszéd.
8 Drága kõ az ajándék elfogadójának szemei elõtt; mindenütt, a hova csak fordul, okosan cselekszik.
9 Elfedezi a vétket, a ki keresi a szeretetet; a ki pedig ismétlen elõhoz egy dolgot, elszakasztja egymástól a barátságosokat is.
10 Foganatosb a dorgálás az eszesnél, mint ha megvernéd a bolondot százszor is.
11 Csak ellenkezést keres a gonosz, végre kegyetlen követ bocsáttatik ellene.
12 Találjon valakire a fiától megfosztott medve, csak ne a bolond az õ bolondságában.
13 A ki fizet gonoszt a jóért, nem távozik el a gonosz annak házától.
14 [Mint] a ki árvizet szabadít el, [olyan] a háborúság kezdete; azért minekelõtte kihatna, hagyd el a versengést.
15 A ki igaznak mondja a bûnöst, és kárhoztatja az igazat, útálatos az Úrnak egyaránt mind a kettõ.
16 Miért van a vétel ára a bolondnak kezében a bölcseség megszerzésére, holott nincsen néki elméje?
17 Minden idõben szeret, a ki [igaz] barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére.
18 Értelmetlen ember az, a ki kezét adja, fogadván kezességet barátja elõtt.
19 Szereti a gonoszt, a ki szereti a háborúságot; a ki magasbítja kapuját, romlást keres.
20 Az elfordult szívû ember nem nyerhet jót, és a ki az õ nyelvével gonosz, esik nyomorúságba.
21 A ki szül bolondot, [szüli] õ magának bánatra; és nem örvendez a bolondnak atyja.
22 A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat.
23 A kebelbõl [kivett] ajándékot az istentelen elveszi, a törvény útának elfordítására.
24 Az eszesnek orczájából kitetszik a bölcseség; a bolondnak pedig szemei [országolnak] a földnek végéig.
25 Búsulása az õ atyjának a bolond fiú, és az õ szülõjének keserûsége.
26 Még megbirságolni is az igazat nem jó, a tisztességest megverni igazságáért.
27 A ki megtartóztatja beszédét, az tudós ember, és a ki higgadt lelkû, az értelmes férfiú.
28 Még a bolond is, amikor hallgat, bölcsnek ítéltetik; mikor ajkait bezárja, eszesnek.