1 La balance fausse est en abomination à l'Éternel; mais le poids juste lui est agréable.

2 L'orgueil est-il venu, aussitôt vient l'ignominie; mais la sagesse est avec les humbles.

3 L'intégrité des hommes droits les conduit; mais la perversité des perfides les détruit.

4 Les biens ne serviront de rien au jour de l'indignation; mais la justice délivrera de la mort.

5 La justice de l'homme intègre aplanit son chemin; mais le méchant tombera par sa méchanceté.

6 La justice des hommes droits les délivre; mais les perfides sont pris par leur malice.

7 Quand l'homme méchant meurt, son attente périt, et l'espérance des violents est anéantie.

8 Le juste est délivré de la détresse; mais le méchant y tombe à sa place.

9 L'impie ruine son prochain par ses paroles; mais les justes sont délivrés par la science.

10 La ville se réjouit du bien des justes; mais il y a un chant de triomphe quand les méchants périssent.

11 La ville est élevée par la bénédiction des hommes droits; mais elle est renversée par la bouche des méchants.

12 Celui qui méprise son prochain, est dépourvu de sens; mais l'homme prudent se tait.

13 Celui qui va médisant, révèle le secret; mais celui qui a un cœur loyal, le cache.

14 Le peuple tombe, faute de prudence; mais la délivrance est dans la multitude des gens de bon conseil.

15 Celui qui cautionne un étranger, ne peut manquer d'avoir du mal; mais celui qui hait ceux qui frappent dans la main, est en sécurité.

16 La femme gracieuse obtient de l'honneur, et les hommes violents obtiennent des richesses.

17 L'homme bienfaisant se fait du bien à soi-même; mais celui qui est cruel trouble sa propre chair.

18 Le méchant fait une œuvre qui le trompe; mais la récompense est assurée à celui qui sème la justice.

19 Ainsi la justice mène à la vie; mais celui qui poursuit le mal cherche la mort.

20 Ceux qui ont le cœur dépravé, sont en abomination à l'Éternel; mais ceux qui marchent en intégrité, lui sont agréables.

21 Tôt ou tard, le méchant ne demeurera point impuni; mais la race des justes sera délivrée.

22 Une belle femme, qui se détourne de la raison, est comme une bague d'or au groin d'un pourceau.

23 Le souhait des justes n'est que le bien; mais l'attente des méchants c'est l'indignation.

24 Tel répand son bien, qui l'augmentera encore davantage; et tel le resserre plus qu'il ne faut, qui sera dans la disette.

25 Celui qui est bienfaisant sera rassasié, et celui qui arrose, sera aussi arrosé lui-même.

26 Celui qui retient le blé est maudit du peuple; mais la bénédiction est sur la tête de celui qui le vend.

27 Celui qui recherche le bien, acquiert de la faveur; mais le mal arrivera à celui qui le poursuit.

28 Celui qui se fie en ses richesses, tombera; mais les justes reverdiront comme la feuille.

29 Celui qui ne gouverne pas sa maison avec ordre, aura le vent pour héritage; et le fou sera le serviteur de celui qui a le cœur sage.

30 Le fruit du juste est un arbre de vie, et le sage gagne les cœurs.

31 Voici, le juste reçoit sur la terre sa rétribution; combien plus le méchant et le pécheur?

1 Az álnok font útálatos az Úrnál; az igaz mérték pedig kedves néki.

2 Kevélység jõ: gyalázat jõ; az alázatosoknál pedig bölcseség van.

3 Az igazakat tökéletességök vezeti; de a hitetleneket gonoszságuk elpusztítja.

4 Nem használ a vagyon a haragnak idején; az igazság pedig kiragad a halálból.

5 A tökéletesnek igazsága igazgatja az õ útát; de önnön istentelenségében esik el az istentelen.

6 Az igazaknak igazságok megszabadítja õket; de az õ kivánságokban fogatnak meg a hitetlenek.

7 Mikor meghal az istentelen ember, elvész az õ reménysége; a bûnösök várakozása is elvész.

8 Az igaz a nyomorúságból megszabadul; az istentelen õ helyette beesik abba.

9 Szájával rontja meg a képmutató felebarátját; de az igazak a tudomány által megszabadulnak.

10 Az igazak javán örül a város; és mikor elvesznek az istentelenek, örvendezés van.

11 Az igazaknak áldása által emelkedik a város; az istentelenek szája által pedig megromol.

12 Megútálja felebarátját a bolond; az eszes férfiú pedig hallgat.

13 A rágalmazó megjelenti a titkot; de a hûséges lelkû elfedezi a dolgot.

14 A hol nincs vezetés, elvész a nép; a megmaradás pedig a sok tanácsos által van.

15 Teljességgel megrontatik, a ki kezes lesz idegenért; a ki pedig gyûlöli a kezességet, bátorságos lesz.

16 A kedves asszony megtartja a tiszteletet, a hatalmaskodók pedig megtartják a gazdagságot.

17 Õ magával tesz jól a kegyes férfiú; a kegyetlen pedig öntestének okoz fájdalmat.

18 Az istentelen munkál álnok keresményt; az igazságszerzõnek pedig jutalma valóságos.

19 A ki õszinte az igazságban, az életére -, a ki pedig a gonoszt követi, az vesztére [míveli azt].

20 Útálatosok az Úrnál az álnok szívûek; kedvesek pedig õ nála, a kik az õ útjokban tökéletesek.

21 Kézadással [erõsítem,] hogy nem marad büntetlen a gonosz; az igazaknak pedig magva megszabadul.

22 [Mint] a disznó orrában az aranyperecz, [olyan] a szép asszony, a kinek nincs okossága.

23 Az igazaknak kivánsága csak jó, az istentelenek várakozása pedig harag.

24 Van olyan, a ki bõven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és a ki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szûkölködik.

25 A mással jóltevõ ember megkövéredik; és a ki mást felüdít, maga is üdül.

26 A ki búzáját visszatartja, átkozza azt a nép; annak fején pedig, a ki eladja, áldás [van].

27 A ki jóra igyekezik, jóakaratot szerez: a ki pedig gonoszt keres, õ magára jõ az.

28 A ki bízik az õ gazdagságában, elesik; de mint a fa ága, az igazak kivirágoznak.

29 A ki megháborítja az õ házát, annak öröksége szél lesz; és a bolond szolgája a bölcs elméjûnek.

30 Az igaznak gyümölcse életnek fája; és lelkeket nyer meg a bölcs.

31 Ímé, az igaz e földön megnyeri jutalmát; mennyivel inkább az istentelen és a bûnös! [ (Proverbs 11:32) A ki szereti a dorgálást, szereti a tudományt; a ki pedig gyûlöli a fenyítéket, oktalan az. ]