1 Ne te vante point du jour du lendemain; car tu ne sais pas ce que ce jour peut enfanter.

2 Qu'un autre te loue, et non pas ta propre bouche; que ce soit un étranger, et non tes lèvres.

3 La pierre est pesante, et le sable est lourd; mais la colère d'un insensé est plus pesante que l'un et l'autre.

4 La colère est cruelle; et la fureur est comme une inondation; mais qui pourra subsister devant la jalousie?

5 Une réprimande ouverte vaut mieux qu'une amitié cachée.

6 Les blessures faites par celui qui aime, sont fidèles; mais les baisers de celui qui hait sont trompeurs.

7 Celui qui est rassasié, foule aux pieds les rayons de miel; mais celui qui a faim trouve doux même ce qui est amer.

8 Tel qu'est un oiseau qui erre loin de son nid, tel est l'homme qui s'éloigne de sa demeure.

9 L'huile et le parfum réjouissent le cœur; telle est la douceur d'un ami dont le conseil vient du cœur.

10 Ne quitte point ton ami, ni l'ami de ton père, et ne va point dans la maison de ton frère au jour de ta détresse; car un bon voisin qui est près, vaut mieux qu'un frère qui est loin.

11 Mon fils, sois sage, et réjouis mon cœur, et je pourrai répondre à celui qui me fera des reproches.

12 L'homme bien avisé prévoit le mal, et se met à l'abri; mais les simples passent outre et en portent la peine.

13 Quand quelqu'un aura cautionné un étranger, prends son vêtement; exige de lui un gage, à cause des étrangers.

14 Celui qui bénit son ami à haute voix, de bon matin, sera considéré comme s'il le maudissait.

15 Une gouttière continuelle au temps d'une grosse pluie, et une femme querelleuse, c'est tout un.

16 Qui veut la retenir essaie d'arrêter le vent et de saisir de l'huile de sa main.

17 Comme le fer aiguise le fer, ainsi un homme en aiguise un autre.

18 Celui qui garde le figuier, mangera de son fruit; ainsi celui qui garde son maître sera honoré.

19 Comme dans l'eau le visage répond au visage, ainsi le cœur d'un homme répond à celui d'un autre homme.

20 Le Sépulcre et le gouffre ne sont jamais rassasiés; de même, les yeux de l'homme sont insatiables.

21 L'argent est éprouvé par le fourneau, l'or par le creuset; et l'homme est jugé d'après sa renommée.

22 Quand tu pilerais un insensé dans un mortier, parmi du grain, avec un pilon, sa folie ne se détacherait pas de lui.

23 Applique-toi à connaître l'état de tes brebis et donne tes soins à tes troupeaux.

24 Car les richesses ne durent pas toujours, et la couronne ne demeure pas d'âge en âge.

25 Le foin se récolte, et la verdure paraît, et les herbes des montagnes sont recueillies.

26 Les agneaux seront pour te vêtir, et les boucs pour payer le champ.

27 Et l'abondance du lait des chèvres sera pour ta nourriture, pour la nourriture de ta maison, et pour la vie de tes servantes.

1 Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap [tereád.]

2 Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid.

3 Nehézség van a kõben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettõnél.

4 A búsulásban kegyetlenség [van,] és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység elõtt?

5 Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél.

6 Jószándékból valók a barátságos embertõl vett sebek; és temérdek a gyûlölõnek csókja.

7 A jóllakott ember még a lépesmézet is megtapodja; de az éhes embernek minden keserû édes.

8 Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétõl, olyan az ember, a ki elbujdosott az õ lakóhelyétõl.

9 [Mint] a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az õ barátjának édes [szavai is, melyek] lelke tanácsából [valók.]

10 A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál.

11 Légy bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol.

12 Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják.

13 Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg.

14 A ki nagy hangon áldja az õ barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki.

15 A sebes záporesõ idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók.

16 Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az õ jobbja olajjal találkozik.

17 [Miképen] egyik vassal a másikat élesítik, [a képen] az ember élesíti az õ barátjának orczáját.

18 [Mint] a ki õrzi a fügét, eszik annak gyümölcsébõl, úgy a ki az õ urára vigyáz, tiszteltetik.

19 Mint a vízben egyik orcza a másikat [megmutatja,] úgy egyik embernek szíve a másikat.

20 [Mint] a sír és a pokol meg nem elégednek, [úgy] az embernek szemei meg nem elégednek.

21 [Mint] az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében [próbáltatik meg, úgy] az ember az õ híre-neve szerint.

22 Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörõvel a megtört gabona között, nem távoznék el õ tõle az õ bolondsága.

23 Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra.

24 Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségrõl nemzetségre lesz-é?

25 [Mikor] levágatott a szénafû, és megtetszett a sarjú, és begyûjtettek a hegyekrõl a fûvek:

26 Vannak juhaid a te ruházatodra, és kecskebakok mezõnek árául,

27 És elég kecsketej a te ételedre, a te házadnépének ételére, és szolgálóleányaidnak ételül.