1 Mon fils, si tu reçois mes paroles, et si tu conserves avec toi mes commandements,

2 Tellement que tu rendes ton oreille attentive à la sagesse, et que tu inclines ton cœur à l'intelligence;

3 Si tu appelles à toi la prudence, et si tu adresses ta voix à l'intelligence;

4 Si tu la cherches comme de l'argent, et si tu la recherches soigneusement comme un trésor;

5 Alors tu comprendras la crainte de l'Éternel, et tu trouveras la connaissance de Dieu.

6 Car l'Éternel donne la sagesse; de sa bouche procèdent la connaissance et l'intelligence.

7 Il réserve le salut à ceux qui sont droits, et il est le bouclier de ceux qui marchent en intégrité,

8 Pour suivre les sentiers de la justice. Il gardera la voie de ses bien-aimés.

9 Alors tu connaîtras la justice, et le jugement, et l'équité, et tout bon chemin.

10 Car la sagesse viendra dans ton cœur, et la connaissance sera agréable à ton âme;

11 La prudence veillera sur toi, et l'intelligence te gardera;

12 Pour te délivrer du mauvais chemin, et de l'homme qui parle avec perversité;

13 De ceux qui abandonnent les chemins de la droiture, pour marcher dans les voies des ténèbres;

14 Qui se réjouissent de mal faire et qui prennent plaisir dans les égarements du méchant;

15 Dont les chemins sont détournés, et qui suivent des voies tortueuses.

16 Tu seras aussi délivré de la femme étrangère, et de la femme d'autrui, dont les paroles sont flatteuses;

17 Qui a abandonné le compagnon de sa jeunesse, et qui a oublié l'alliance de son Dieu.

18 Car sa maison penche vers la mort, son chemin mène chez les morts.

19 Pas un de ceux qui vont vers elle n'en revient, ni ne retrouve les sentiers de la vie.

20 Ainsi tu marcheras dans la voie des gens de bien, tu garderas les sentiers des justes.

21 Car ceux qui sont droits habiteront la terre, et les hommes intègres y subsisteront.

22 Mais les méchants seront retranchés de la terre, et ceux qui agissent perfidement, en seront arrachés.

1 Fiam! ha beveszed az én beszédimet, és az én parancsolatimat elrejted magadnál,

2 Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre,

3 Igen, ha a bölcseségért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled,

4 Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt:

5 Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz.

6 Mert az Úr ád bölcseséget, az õ szájából tudomány és értelem [származik.]

7 Az igazaknak valóságos jót rejteget, paizst a tökéletesen járóknak,

8 Hogy megõrizze az igazságnak útait, és kegyeseinek útját megtartja.

9 Akkor megérted az igazságot, és törvényt és becsületességet, és minden jó útat.

10 Mert bölcseség megy a te elmédbe, és a tudomány a te lelkedben gyönyörûséges lesz.

11 Meggondolás õrködik feletted, értelem õriz téged,

12 Hogy megszabadítson téged a gonosznak útától, és a gonoszságszóló férfiútól;

13 A kik elhagyják az igazságnak útát, hogy járjanak a setétségnek útain.

14 A kik örülnek gonoszt cselekedvén, vígadnak a gonosz álnokságokon.

15 A kiknek ösvényeik görbék, és a kik az õ útaikban gonoszok.

16 Hogy megszabadítson téged a nem hozzád tartozó asszonytól, az idegentõl, a ki az õ beszédével hizelkedik,

17 A ki elhagyja az õ ifjúságának férjét, és az õ Istenének szövetségérõl elfelejtkezik;

18 Mert a halálra hanyatlik az õ háza, és az õ ösvényei az élet nélkül valókhoz.

19 Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg, sem meg nem nyerhetik az életnek útait.

20 Hogy járj a jóknak útjokon, és az igazaknak ösvényeit kövessed.

21 Mert az igazak lakják a földet, és a tökéletesek maradnak meg rajta.

22 A gonoszok pedig a földrõl kivágattatnak, és a hitetlenül cselekedõk kiszaggattatnak abból.