1 Comme la neige en été, et la pluie pendant la moisson, ainsi la gloire ne convient point à un fou.
2 Comme l'oiseau s'enfuit, et comme l'hirondelle s'envole, ainsi la malédiction non méritée n'atteindra point.
3 Le fouet est pour le cheval, le mors pour l'âne, et la verge pour le dos des insensés.
4 Ne réponds point au fou selon sa folie, de peur que tu ne lui ressembles toi-même.
5 Réponds au fou selon sa folie, de peur qu'il ne s'imagine qu'il est sage.
6 Celui qui envoie des messages par un fou, se coupe les pieds, et boit la peine du tort qu'il se fait.
7 Comme les jambes de l'impotent sont sans force, ainsi est une sentence dans la bouche d'un insensé.
8 Faire honneur à un insensé, c'est mettre une pierre précieuse dans un monceau de pierres.
9 Un discours sentencieux dans la bouche d'un insensé, est comme une épine dans la main d'un homme ivre.
10 Celui qui prend à son service les insensés et les premiers venus, est comme un archer qui blesse tout le monde.
11 Comme le chien retourne à ce qu'il a vomi, ainsi l'insensé revient à sa folie.
12 As-tu vu un homme qui croit être sage? Il y a plus à espérer d'un fou que de lui.
13 Le paresseux dit: Le grand lion est dans le chemin; le lion est par les rues.
14 Comme la porte tourne sur ses gonds, le paresseux se tourne sur son lit.
15 Le paresseux plonge la main dans le plat, et il a de la peine à la ramener à sa bouche.
16 Le paresseux se croit plus sage que sept hommes qui savent répondre avec bon sens.
17 Celui qui, en passant, se met en colère pour une querelle qui ne le touche en rien, est comme celui qui saisit un chien par les oreilles.
18 Tel qu'est le furieux qui jette des tisons, des flèches et la mort,
19 Tel est l'homme qui trompe son ami, et qui dit: N'était-ce pas pour jouer?
20 Le feu s'éteint faute de bois; ainsi quand il n'y aura plus de rapporteurs, les querelles s'apaiseront.
21 Le charbon est pour faire de la braise, et le bois pour faire du feu, et l'homme querelleur pour exciter les querelles.
22 Les paroles d'un rapporteur sont comme des friandises; mais elles descendent jusqu'au-dedans des entrailles.
23 Les lèvres brûlantes et le cœur mauvais, sont comme de l'écume d'argent dont on enduit un pot de terre.
24 Celui qui hait, dissimule en parlant; mais au-dedans de lui il cache la fraude.
25 Quand il parlera gracieusement, ne le crois point; car il y a sept abominations dans son cœur.
26 La méchanceté de celui qui cache sa haine pour faire du mal, se découvrira dans l'assemblée.
27 Celui qui creuse la fosse, y tombera, et la pierre retournera sur celui qui la roule.
28 La langue fausse hait celui qu'elle a abattu, et la bouche qui flatte fait tomber.
1 Mint a hó a nyárhoz és az esõ az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.
2 Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.
3 Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vesszõ a bolondok hátának.
4 Ne felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne légy te is õ hozzá hasonlatos;
5 Felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei elõtt.
6 A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved.
7 [Mint] a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.
8 Mint a ki követ köt a parittyába, úgy [cselekszik,] a ki a bolondnak tisztességet tesz.
9 [Mint] a részeg ember kezébe akad a tövis, [úgy akad] az eszes mondás a bolondoknak szájába.
10 Mint a lövöldözõ, a ki mindent megsebez, olyan az, a ki bolondot fogad fel, és a ki csavargókat fogad fel.
11 Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettõzteti az õ bolondságát.
12 Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei elõtt bölcs? A bolond felõl [jobb] reménységed legyen, hogynem mint a felõl!
13 Azt mondja a rest: ordító [oroszlán] van az úton! oroszlán van az utczákon!
14 [Mint] az ajtó forog az õ sarkán, úgy a rest az õ ágyában.
15 Ha a rest az õ kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni.
16 Bölcsebb a rest a maga szemei elõtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád.
17 Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely õt nem illeti.
18 Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz,
19 Olyan [az], a ki megcsalja az õ felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!
20 Ha a fa elfogy, kialuszik a tûz; ha nincs súsárló, megszûnik a háborgás.
21 Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tûzre, [olyan] a háborúságszerzõ ember a patvarkodásnak felgyujtására.
22 A fondorlónak beszédei hízelkedõk, és azok áthatják a szív belsejét.
23 [Mint] a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, [olyanok] a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett.
24 Az õ beszédeivel másnak tetteti magát a gyûlölõ, holott az õ szívében gondol álnokságot.
25 Mikor kedvesen szól, ne bízzál õ hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében.
26 Elfedeztethetik a gyûlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az õ gonoszsága a gyülekezetben.
27 A ki vermet ás [másnak], abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.
28 A hazug nyelv gyûlöli az általa megrontott [embert], és a hízelkedõ száj romlást szerez.