1 Y RESPONDIO Sophar Naamathita, y dijo:

2 Por cierto mis pensamientos me hacen responder, Y por tanto me apresuro.

3 La reprensión de mi censura he oído, Y háceme responder el espíritu de mi inteligencia.

4 ¿No sabes esto que fué siempre, Desde el tiempo que fué puesto el hombre sobre la tierra,

5 Que la alegría de los impíos es breve, Y el gozo del hipócrita por un momento?

6 Si subiere su altivez hasta el cielo, Y su cabeza tocare en las nubes,

7 Con su estiércol perecerá para siempre: Los que le hubieren visto, dirán: ¿Qué es de él?

8 Como sueño volará, y no será hallado: Y disiparáse como visión nocturna.

9 El ojo que le habrá visto, nunca más le verá; Ni su lugar le echará más de ver.

10 Sus hijos pobres andarán rogando; Y sus manos tornarán lo que él robó.

11 Sus huesos están llenos de sus mocedades, Y con él serán sepultados en el polvo.

12 Si el mal se endulzó en su boca, Si lo ocultaba debajo de su lengua;

13 Si le parecía bien, y no lo dejaba, Mas antes lo detenía entre su paladar;

14 Su comida se mudará en sus entrañas, Hiel de áspides será dentro de él.

15 Devoró riquezas, mas vomitarálas; De su vientre las sacará Dios.

16 Veneno de áspides chupará; Matarálo lengua de víbora.

17 No verá los arroyos, los ríos, Los torrentes de miel y de manteca.

18 Restituirá el trabajo conforme á la hacienda que tomó; Y no tragará, ni gozará.

19 Por cuanto quebrantó y desamparó á los pobres, Robó casas, y no las edificó;

20 Por tanto, no sentirá él sosiego en su vientre, Ni salvará nada de lo que codiciaba.

21 No quedó nada que no comiese: Por tanto su bien no será durable.

22 Cuando fuere lleno su bastimento, tendrá angustia: Las manos todas de los malvados vendrán sobre él.

23 Cuando se pusiere á henchir su vientre, Dios enviará sobre él el furor de su ira, Y harála llover sobre él y sobre su comida.

24 Huirá de las armas de hierro, Y el arco de acero le atravesará.

25 Desenvainará y sacará saeta de su aljaba, Y relumbrante pasará por su hiel: Sobre él vendrán terrores.

26 Todas tinieblas están guardadas para sus secretos: Fuego no soplado lo devorará; Su sucesor será quebrantado en su tienda.

27 Los cielos descubrirán su iniquidad, Y la tierra se levantará contra él.

28 Los renuevos de su casa serán trasportados; Serán derramados en el día de su furor.

29 Esta es la parte que Dios apareja al hombre impío, Y la heredad que Dios le señala por su palabra.

1 Felele pedig a Naamából való Czófár, és monda:

2 Mindamellett az én gondolataim feleletre kényszerítenek engem, és e miatt nagy az izgatottság bennem.

3 Hallom gyalázatos dorgáltatásomat, de az én értelmes lelkem megfelel majd értem.

4 Tudod-é azt, hogy eleitõl fogva, mióta az embert e földre helyheztette,

5 Az istentelenek vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való?

6 Ha szinte az égig érne is az õ magassága, és a felleget érné is a fejével:

7 Mint az emésztete, úgy vész el örökre, és a kik látták, azt mondják: Hol van õ?

8 Mint az álom, úgy elrepül és nem találják õt; eltünik, mint az éjjeli látomás.

9 A szem, a mely rá ragyogott, nem [látja] többé, és az õ helye sem törõdik már vele.

10 Fiai a szegények kedvében járnak, és kezei visszaadják az õ rablott vagyonát.

11 Csontjai, ha megtelnek is ifjú erõvel, de vele együtt roskad az a porba.

12 Ha édes az õ szájában a gonoszság, és elrejti azt az õ nyelve alá;

13 És kedvez annak és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között:

14 Az õ étke elváltozik az õ gyomrában, vipera mérgévé lesz a belében.

15 Gazdagságot nyelt el, de kihányja azt, az õ hasából kiûzi azt az Isten.

16 A viperának mérgét szopta és a siklónak fulánkja öli meg õt,

17 [Hogy] ne lássa a folyóvizeket, a tejjel és mézzel folyó patakokat.

18 A mit [másoktól] szerzett, vissza kell adnia, nem nyelheti el, ép így az õ cserébe kapott vagyonát is, hogy ne örvendezhessen annak.

19 Mert megrontotta és ott hagyta a szegényeket, házat rabolt, de nem építi meg azt.

20 Mivel gyomra nem tudott betelni, nem is mentheti meg semmi drágaságát.

21 Az õ falánksága elõl semmi sem maradt meg, azért nem lesz tartós az õ jóléte.

22 Mikor teljes az õ bõsége, akkor is szükséget lát, és mindenféle nyomorúság támad reá.

23 Mikor meg akarja tölteni a hasát, reá bocsátja haragjának tüzét, és azt önti rá étele gyanánt.

24 Mikor vasból csinált fegyver elõl fut, aczélból csinált íj veri át.

25 Kihúzza és az kijön a testébõl és kivillan az epéjébõl; rettegés támad felette.

26 Mindenféle titkos sötétség van az õ vagyonán; fúvás nélkül való tûz emészti meg õt; elpusztíttatik az is, a mi sátrában megmaradt.

27 Megjelentik álnokságát az egek, és a föld ellene támad.

28 Házának jövedelme eltünik, szétfoly az az õ haragjának napján.

29 Ez a gonosz ember fizetése Istentõl, és az õ beszédének jutalma a Mindenhatótól.